Irodalmi Szemle, 2019

2019/12 - ÁLNÉV - Komor Marcell: Ilyenek a fák, amikor senki sem látja őket (Részletek, próza) / ÁLNÉV

hidegen, nem kerdez, nem csukja be az orrod elott ajtdt. Nem lehet szora birni. Egy pillanatra nem is tudod, melyikotoket. Belefeledkezel a koztetek kialakult csendbe. Anelkiil, hogy megfordulnal, ketseget kizaroan erzed a mozdulatlan test sulyos jelenletet. (-> jelenlet)

Az ablak uvege jeghideg, kozel hajolsz hozza, az orrod szinte hozzaer az atlatszd feliilethez. A fakat mar nem is latod, az eget sem, minden dsszefolyt egy sotetkek masszava, behunyod a szemed, erzed, ahogy sugarzik feled a hideg. Atcsap a fejeden, beburkol. Olyan, mint egy lathatatlan kenyszerzubbony, amiben [mozdulni sem tudsz], (-> szabadulomuvesz)

„Nincs tul jo borben, most fohaszkodhat erte”. A hang a hatad mogul jon. Mutalo ferfie lehet. Onkenteleniil is osszekapcsolod azzal a halokopennyel, aki feliilt, mikor beleptel. Meg azelott elvegzed a muveletet, hogy eszedbe jutna, rajta es rajtad kivul tudtommal senki nines a szobaban, aki rendelkezne a beszed kepessegevel. Mikor beleptel, illedelmesen bolintottal neki, azota megfeledkeztel rola.

A halokopeny folytatja.

„Nincs tul jo borben, de nines am, a magassagos, mennybeli isten kegyelme legyen velunk!” Bamulod a sotetbe burkoldzott korhazkertet. Ha nem reagalsz, ha nem fordulsz meg, biztos abbahagyja.

A halokopeny nem hagyja abba.

Meg-megbicsaklo kappanhangjaval tovabb kantal: „hogy a magassagos, mennybel-isten tekintsen le

e nyomorult fdldi hajlekraaa, konyoriiljon

e [betegagyban] fekvo szegeny [porhuvelyeeen], kinek betegsege felette nagy valaaa...”

Hosszan elnyujtja a szotagokat, szinte latod magad elott, ahogy az oblos szajan keresztiil kiaramlik a levegd. Azt is latni veled magad elott, hogy nem feled nez, hanem a szemkdzti fal fele, mintha az oxigencsovek kiallo csonkjara akasztva valami szentkep fiiggne. Voltakeppen helyetted imadkozik, gondolod. Halasnak kene erte lenned.

Nem vagy halas. Szotlan mozdulatlansagoddal most mar a zavarodat palastolod. Magad sem tudod, hogy mi beklyozott meg. Az, hogy egyszerre erzed magad megerintve, mintha hozzad intezte volna a szavait, es felbosszantva a tapintatlansag miatt, ahogy ezt tette. Vagy az, hogy nem tudod eldonteni, a halokopeny hivatasbol gyakorol vagy gunyolddik.

Nema tanacstalansagodat biztatasnak veve a halokopeny egeszen atszellemulve folytatja: „olyanynyira, hogy mar a lelekzete is elallooott, kinek szemere az alom szemfedoje boruuult, ahum ellen vald orvossagot hozva irgalmazzon neeeki, teritse vissza a lelket obeleeee, hogy magahoz teeer• » jen...