Irodalmi Szemle, 2019
2019/12 - ÁLNÉV - Mandra Gora: Az álnév mint alakzat a kortárs magyar irodalomban (tanulmány) / ÁLNÉV
MANDRA GORA AZ ALNEV MINT ALAKZAT A KORTARS MAGYAR IRODALOMBAN Az alnevhasznalat egeszen regi jelensege a magyar irodalomnak. Irodalmunka nevtelensegbol alakult, s a szerzoi nev problemaja mar a kezdetektol osszefonddott az alnevadas kerdeskorevel. Ennek ellenere az elmeleti-kritikai recepcidban viszonylag marginalisan van jelen, s a problemafelvetesek sokszor parbeszed nelkiili szigetkent erintik e kerdeskort egy-egy alneves szerzo vagy szoveg kapcsan. Ez termeszetesen nem az ertelmezoi oldal hianyossagaira, sokkal inkabb a tema sokretusegere vezethetd vissza. Az alapvetoen nem muveszileg, hanem tarsadalmilag intencionalt problema minden korban mas-mas modon es mertekben lep dialogusba a muveszi szovegekkel; ertheto hat, hogy nehez megtalalni azt a kozos ertelmezoi horizontot, amely felol nezve az alnevhasznalat szovegeket osszekapcsolo muveszi fogalomkent realizalodhatna. Az alnevhasznalattal foglalkozo irasok, amik korabban pusztan mint tarsadalmi motivaltsagu tenyezot, majd - befele szukitve a kort - mint a szerzo szemelyehez kotheto irodalmi tenyt vizsgaltak e jelenseget, szepen lassan kezdtek leszakitani e kategoriat a szerzoi entitasrol, es kozelitettek a szoveghez. Mindez azt eredmenyezte, hogy a torteneti, pusztan leiro es katalogizalo nezopontot egy joval produktivabb elmeleti-ertelmezo nezopont valtotta fel. E kritikai eszmelest ket dolog is megnehezitette. Egyreszt a 19. szazadig az alnevadasnak tobbnyire tarsadalmi-politikai vetiilete volt, inkabb volt gyakorlati kerdes, mintsem esztetikai. Ennek megfeleloen az azt ertekelni probalo elmeleti recepcio is megelegszik az alnevhez kapcsolhato gyakorlati kerdesek tisztazasaval.1 1 Sandor Laszlo napjainkban valoszinuleg kevesebbet idezett munkajaban az alnevadast tarsadalmi, politikai es lelektani okokra vezeti vissza. Olvasataban peldaul a felenk es/vagy alszemermes kezdo irok bujnak az alnev vedelmet nyujto gumoja moge. Ugyancsak 6 ir a szemelytelenseg vallalasanak beteges elfajzasairol; de szerencsere az alnevhasznalat legitim formait is szamba veszi. „Kezdo irok - nyilvan alszemerembdl, vagy felenksegbol - szinten szivesen bujnak az alnev vedelmet nyujto larvaja moge.” Sandor Laszlo, Az troi alnev, Korunk, 1939/5., 441. Nem hagyhatjuk figyelmen kivtil masreszt azt a tenyt, hogy alapvetoen a szerzoi nev onmagaban is problematikus eleme a muertelmezesnek. Ironikusnak is mondhatnank, hogy abban az idoszakban, mikor a posztmodern elmeleti diskurzusok vivjak csataikat arrol, mennyire kell vagy lehet bevonni a szerzo nevet, a szerzoi referencialitast az egyre inkabb autonomnak tekintett muveszi szovegvilag ertelmezesebe, eppen akkortajt sziiletnek az e kerdest szinte majdhogynem zarojelbe tevo - vagy megvalaszolo? - posztmodern szepirodalmi szovegek, melyek az alnevadas jatekaval gyakorlatilag leromboljak a szerzo es szoveg polusszeru dichotomiajat. 1
