Irodalmi Szemle, 2019

2019/12 - ÁLNÉV - Lill Emília: Ametyst (próza) / ÁLNÉV

szenteljiik? Annanak. A kiraly beleegyezest bolintott. Anna meg kuncogott a hatam rndgbtt: igy szeret a felseges asszony. Szenteket szeret, de te nem vagy szent. Meg nem, de lehetek! Alapitani, adomanyozni szeret. Apolgatni is szeret, kuncogott Anna. Kozben az urak nyeregbe szalltak, pompas paripaikon lepesben haladtak, nem volt nehez lepest tartani veliik a nepes kiseretnek. Szelen haladtam, hogy mindent jol lassak. A Rosa tarnahoz igyekeztek. Kis kalapacsot kapott Matyas is, Beatrix is, amikor megerkeztek. Csuklyas koponyeget teritettek a vallukra. Le kellett hajtani a fejiiket belepeskor. A banyabarlangban ketoldalt apro termetu felmeztelen banyaszok olajmecsesekkel a keziikben alltak sorfalat. Csak a legnagyobb urak mehettek be. En a tarnaszajnal rekedtem, amikor odalepett hozzam Steck Boldizsar egy selyemcsomagocskaval. Alkalomadtan add asszonyodnak, kacsintott. Nem tudhatta, hogy helybeli vagyok, s nem tartozom a fenyes kiserethez. Tisztaban voltam vele, hogy nem Ursula asszonyomnak kell a csinos csomagocskat adnom. Matyas es Beatrix nem sokat tartozkodott a banyaban. A kis kalapaccsal nehany darab ercet fejtettek, amit vesszokosarkakba raktak, hogy legyen emlekiik. Mire kijottek, szolt a zene, hatalmas talcakon eteleket, italokat hordtak korbe a kezmuvesek szolgaloi, mindezt a kiralyi par parancsara es a banyaszok dromere. Az eveszet-ivaszat felszabaditotta a banyaszokat es pereputytyukat, ritkan van resziik ekkora bosegben. Vendiil aldottak a kiralyt foghijas vigyorral, aki csak sejtette, mit is gajdolnak. A tancmulatsagot a fenyes tarsasag nem nezte vegig, varta oket a pazar sator a Felso teren. Beatrix ebed elott felsuhogott a lakosztalyaba, hogy felfrissitse magat. En mindeniitt a nyomaban, pedig szemlatomast zavartam. Vegre talaltam alkalmas pillanatot, amikor Annat is, Dorottyat is elszalajtotta eppen. Egy nemes ur hagyta meg, hogy adjam at felsegednek ezt a csomagot, nyujtottam melyen meghajtva magam. Beatrix erezhette, hogy fontos iizenetet kapott, mert rbgton megoldotta a selyemzsinort, elfeledve, hogy en is ott vagyok. A csomagocska egy aranyfonalon fityego nasfat rejtett, amit kiilonleges ragyogasu lila kd diszitett. A szenvedelyek kove, suttogta Beatrix. A selyemcsomagolas kicsusszant a kezebol, villamgyorsan lehajoltam erte, s lattam a belsejebe himzett kacskaringds betuket. Odanyujtottam Beatrixnak. S. B., suttogta. Signora Beatrice. Vagy... A nemes ur neve Steck Boldizsar. Segits, mondta kisse tiirelmetlenul a tiikor ele allva. Mindjart kedvesebben nezett ram, szertefoszlott a tegnapi ellenszenv. Ahogy dsszekdtottem az aranyfonal vegeit, hozzaertem a nyakpiheihez, mindkettdnkon borzongas szaladt vegig. Arannyal atszott zold ruhajat szepen kiegeszitette az uj ekszer. Lattam a gondolatait. Az egyik szemed olyan, mint az ametiszt. Szenvedely ragyog benne. Titkaim ore. Uzeneteim tovabbitoja. Lehetnel a tarsalkoddnom. A satorba mar nem kovethettem, mert Margit asszony lekiabalt a konyhaba. Nem lattam tobbe a kiralynet. Az en hajam is tele lett etelszaggal, most osszegubancolodhat a tieddel. Hallgass mar. Es huzd el a konydkod, furja az oldalam.