Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Szászi Zoltán: Télig rege - Miért van a szorongást hozó, zöld szemű rém ideje itt megint? Az én kórtársaim (próza)
elmejebe csak a zold szemu rem tudott beferkozni. Meg is tette, sokaig ott ragadt a kiraly fejeben, ostoba gyilkossagra adatott parancsot, ostoba viselkedessel a sotet erzesek birodalmava varazsolta az egykor fenyes kiralysagot. Veszek, jarvanyok, szomorusag, banat, gond, szegenyseg, fnseg lettek napi vendeg ott, hoi korabban beke, boseg, egeszseg, jokedv es vendegszeretet uralkodtak. Mi veg johet ezutan? A mese kesobb megbocsajtott a mergezett szivu es elmeju kiralynak. Majdnem minden jora fordult a tortenetben, egy ifju halala azonban vegervenyes liikteto orok sebkent ott maradt minden szereplo emlekeben, ki reszese volt ennek az oktalan dramanak. A kiralyok evtizedek multan kibekiiltek, a teboly elmult, de maradt a mardoso erzes, az elmulasztott ido miatt. Amit viszallyal toltott ki a zold szemu rem, a feltekenyseg karmai koze keveredett uralkodo. Mennyi boldog szep nap, vidam est es oromteli ejszaka esett aldozataul a feltekenysegnek! Oda lett a baratsag, melyrol ugy mondjak, erdsebb az agyuknal is. Elmult ugyan a veszkor, ujraeledt a beke ideje, de soha nem lehet mar semmi olyan, mint korabban volt. Az aprosagok, velt serelmek, ertelmetlen sertodesek miatt erosen megseriilt a baratsag hidja, mely, ha ujja is epiilt, mar nem birt el annyi terhet, nem birhatott el annyi terhet, mint alapitasakor. Meglazultak pilonjai, megroppantak ivei, gidres-godros utta valt hata nem birjak most sem a terhelest. Van hat tanulsag? Mondjak, a mesenek mindig is volt, van s lesz tanulsaga. Ne hidd, hogy oktalan kis meskete az, csak olyan beszedfele, szorakozas, lenge pillanat! Itt sok tanulsag mutatkozik, jo tollu Vilmos jatekaban. Legelsobb az, hogy a latszat csal! Mi kacsintasnak latszik jobbrol, az balrol szembe hullott muslinca, mi innen kacer csabitas, onnan viaszkozo grimasz. Mi egyfelol teny, masfelol gyenge fikcionak is! Ha hallasz valamit, szurd meg! Ha latsz valamit, kerdezz ra! Ha nem hiszel meg magadnak se, kerdezz elfogulatlant! De sok szerelem, baratsag, testveri kapocs illant, hullott, szakadt el evszazadok alatt! Mert a meset nem hallgattuk vegig. Mert nem ismertuk fel a tanulsagot. Mert vagy a zold szemu rem, a feltekenyseg, vagy az irigyseg, vagy az intrika, pletyka, a hazugsag, a velt serelem bujt belenk a valdsag helyett. Kiirtva mindazt, mi emberi jo! Haj, igricek, lantosok, bardok, mesemondok, csepuragok, bohocok, artistak, szineszek, enekes vandor dalnokok! Ti vagytok a mesek utolso tiszta hordozoi! Ratok bizva a feladat: nem hazudni, de meselni! Ertsek, mind a nepek, a tel erre jo! Mesere. Okulasra. Bocsassatok meg, hallgatok, a jo tollu Vilmosnak, utodainak, kiseroinek. Csak a gonoszt eluzni szandekoznak. Csak meselnek. Figyeljetek. Ti vagytok a mesek hose, iroja, szereploje, elszenvedoje csapasnak, kivalasztottjai aldasnak, jo szerencsenek, boldogsagnak. Ha hinni tudtok! Itt a tel. Itt.
