Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Szalay Zoltán: Láthatatlan dolgok (próza)
en is belazasodtam, es kiadtam magambol mindent. Illetve mindig azt hittem, hogy mar ez volt minden, amikor erkezett egy ujabb, minden addiginal nagyobb roham. Rebeka neninek nem lett baja. Kozel volt a korhaz, a lakotelep kozepen, reggel bevitt minket, mikozben mi mar alig voltunk magunknal. Csak delutanra sikeriilt teljes egeszeben visszanyernem az eszmeletemet, es az egyik nover kozolte, hogy kimostak a gyomromat, es nem lesz semmi baj. Megkerdeztem, mi van a noveremmel, es elszornyedve hallottam, mennyire erotlen a hangom. A nover azt valaszolta, most pihenjek, lesz meg idd beszelgetni. Masnap reggel hazaengedtek, de a noveremet meg napokig bent tartottak. Rebeka neni megvetett aggyal vart otthon, teat fozott, es banant rakott az ejjeli szekrenyre. Csak tiszta vizet kertem, napokig nem birtam enni semmit. Mintha egy seregnyi keteltu kdltdzott volna a gyomromba. Gyakran eszembe jutott azokban anapokban Elefant professzor eloadasa, es mindig ugy gondoltam ra, hogy ez volt a legfontosabb eloadas, amit eletemben hallottam. Talan csak a laz miatt gondoltam fgy, mert meg napokig nem ment lejjebb a lazam. A noverem holtfeher volt es csontsovany, amikor kiengedtek, de mar nem volt laza, es enni is birt. Rebeka nenivel keveset beszeltiink, pedig o sokat szabadkozott a gombak miatt, es egy Valika nevii ismeroset emlegette, aki a gombakrol beszelt neki. A noveremmel ilyenkor csak egymasra neztiink, mint akik pontosan tudjak, hogy semmifele Valika nem letezik. Mar augusztus vege volt, amikor hazautaztunk. Rebeka neni nem kisert ki minket a buszhoz, mert siirgos dolga akadt, csak egy-egy nyalas puszit nyomott az arcunkra, es azt mondta, latogassuk meg maskor is. Tudtuk, hogy mar nem jdviink ide, es Rebeka nenit valoszinuleg sosem latjuk tobbe. Anyanknak egy szot sem szoltunk a gombakrol, es amikor kerdezdskodott, annyit mondtunk, jartunk a piacra Rebeka nenivel, meg fagyizni es mozizni a belvarosba. Anyank aggodalmaskodva vizsgalta az arcunkat, de kozben szeretetteljesen mosolygott. Mar nem sirt, es apank sem nevetett tobbet.
