Irodalmi Szemle, 2019
2019/11 - TRANSZ - Szalay Zoltán: Láthatatlan dolgok (próza)
az anyamra is hathatott, ha meg emlekezett ra. Most azt mondta, igazam volt, tenyleg a lathatatlan dolgok a legveszelyesebbek. Nem tudjuk, hogy itt vannak-e, csak akkor tudjuk meg, amikor mar lecsaptak rank, folytatta. Es most lecsaptak, kerdezte a noverem. Az anyankat mintha megdobbentette volna ez a kerdes. Azt valaszolta, nem tudja, de barmikor lecsaphatnak. Aztan hirtelen temat valtott, es azt kerdezte, emleksziink-e meg Rebeka nenire. A noveremmel eldszor hallgattunk, pedig alighanem neki is azonnal beugrott Rebeka neni, aki regebben gyakran megfordult nalunk, de aztan tortent valami, es nem jott tobbe. Meghivott benniinket magahoz, mondta az anyank, es o ugy gondolja, ezt most hiba lenne nem kihasznalni. Ugysem voltunk sehol a nyaron. Rebeka neni sokkal idosebb volt az anyanknal, vagy legalabbis sokkal idosebbnek nezett ki. Rancos volt az area, hosszu, szoke haja ritkas es toredezett. Tarka ruhakban jart, szines bizsukat aggatott magara, es vekony, puhaboritos konyveket olvasott. Nem regenyeket, hanem lelekbuvar konyveket, mert Rebeka neninek egyetlen temaja volt, a lelek. Rebeka neni P.-ben elt, es mi a noveremmel szinte semmit nem tudtunk R-rol azon kiviil, hogy nagy, koszos, zajos es idegen. Rebeka neni egy tizenket emeletes panel nyolcadik emeleten lakott egy ketszobas lakasban, ahol nagyon szukosen fertiink el harman. Amikor odahaza voltunk, en foleg az erkelyen ucsdrdgtem egy strandszeken, a fejem felett Rebeka neni szaritdkdtelen logo haloingeivel es alsdnemujevel, a noverem meg a nappaliban nezett mindenfele unalmas sorozatot meg videdklippet. Rebeka neni minden reggel eljart otthonrol, eldszor piacra ment, majd egy helyre, amit o titokzatosan csak az intezet neven emlegetett. Nehany napig beken hagyott benniinket, de aztan kozdlte, szeretne, ha vele tartanank. Masnap aztan megis nelkiilunk hagyta el a lakast kora reggel, es csak este keriilt meg. Mar vagy szazszor megszamoltam az ablakokat a kornyek osszes panelhazan, es beleolvasgattam Rebeka neninek a lakasban szetszort konyveibe, amelyek mind a lelek egeszsegerol szoltak. Het ora koriil Rebeka neni kitalalta, hogy menjiink el gombazni az Eziist-hegyre, mert kapott egy nagyon jo tippet, hogy ott most isteni gombak nonek. Julius vegen tenyleg eleg sokat esett, nem lehetett teljesen legbol kapott a tipp, es a noveremmel felkaptuk a fejiinket, mert szivesen kijutottunk volna a fulledt lakasbol. A gombakrol nem volt fogalma egyikiinknek sem. Az Eziist-hegy fai kbzott megmaradt meg valami a juliusi nedvessegbol, es a fak toveben tenyleg ott voltak a gombak. Rebeka neninek sugarzott az area, amikor megpillantotta oket, es eldszor csak megsimitotta a kalapjukat, mint aki fel leszakitani oket. Most is egy szines, hosszu szoknyat vett fel, es libego tarka bluzt, amiket hamar sikeriilt enyhen osszesaroznia.
