Irodalmi Szemle, 2018
2018/11 - Kabai Lóránt: Egy sosemvolt aranykorra... (vers)
KABAI LORANT EGY SOSEMVOLT ARANYKORRAgondoiokmost, mint honfitarsaim java, mindennapi tevedesben, pedig csak tukorben bamulom mar megint a megereszkedett bort es az tires tekintetet; keresem, szepnek mi is tunhetett fel barki szamara ebben a testben es fejben va\aha,fenykoromban. az allandosulo keserii izt kellene valahogyan kimosnom, a telhetetlen erosodo szoritast gyomortajbol — ezek is csak vacak szepiaban forgatnak meg. nem fiirdozni magam megveteseben, sajnalataban, de megszabadulni a szuntelen buntudattol, ha mar nem hibaztatok senkit. az onfelmento hozzaallast kellene kiradirozni napjainkbol, mely dicsoseget, valaha volt fenyt vetit holmi kodos multba. szep alomba ringat el, de minel poshadtabb a rogeszme, annal masszivabban rakodik gyuldlet minden kore, mi „nem magyar”. ostoba kortanc, igy konnyti hibaztatni barkit. kis hazank mintha soha nem tudna joban lenni dnmagaval, ebben majdnem hasonlit ram. csak remenykedhetem, meg nem butultam teljesen el; szep mar aligha lehetek. allitolag nines semmink, csak valami eredendo bun, meg a lelek tumora. ujra kell fercelnem az eletem. VANDORLAS, POP UP KONYV, 20x26 cm, KOMBINALT TECHNIKA, 2016
