Irodalmi Szemle, 2018
2018/11 - Juan Felipe Herrera: A konzervgyári kísértethajók; Háborúkukkolók; Sehova nem megyek vissza (versek, Gyukics Gábor fordításai)
a gyerekek soha nem beszelnek, lehajtjak fejuket, hatalmas pupokat cipelnek a homlokukra szijazva. Ujsag alatt sirnak, felhajtjak szoknyaikat csatornaban, pocsolyaban mosakodnak, ha rajuk talalsz a tengerbe rohannak. Ez az ahol alkalomadtan talalkozunk, sztorikat talalunk ki, emleksziink zoldsegre, gyumolcsre, mintha plutoniumrobbanasokkal lennenk megaldva. „Emlekszel a kortere, mind olyan zold volt, es az avokado, gitar alaku, mez-arany, es a sparga, mint az oroszlan nedves sorenye, es a...” Osszefut a nyal a szankban, Osszefut a nyal a szajukban, megszoktam ezeket a sztorikat, megszoktam a foldet kopar, haszontalan es hazugsagokban eg. Megszoktam arcunkat ebben az uj, vad szenvtelen fenyben. Ezt zenesz barataimtol tanultam mikozben hiabavalo harcot folytattam a kolteszettel egeszen addig amig semmi masra nem tudtam gondolni.
