Irodalmi Szemle, 2018
2018/11 - Juan Felipe Herrera: A konzervgyári kísértethajók; Háborúkukkolók; Sehova nem megyek vissza (versek, Gyukics Gábor fordításai)
Azert, mert a behodolas az egyetlen gesztus, amit el kell probalni, fel kell ekesiteni, modellezni, elvetni, valasztani egyetlen csupan egyetlen dramaban, amit e vilag szinhazaban kell megrendezni, ahol mindenkinek alazatos gerinccel, szempillafestek fogsagban kell jatszania, rabszolgak ruzsaval, gyenged gyilkossag fenyeben dofi at vegervenyesen vastapssal a foldet? vagy Azert, mert a haboru a titkos szobaja minden lepecsetelt es lezart dolognak, meghoditott es atnevezett nonek, amit falak, boltivek, zsanerok es zarak birodalma ovez a forro kulccsal, amelyet ferfiak csakis ferfiak birtokolhatnak egy vegtelen esten at, hogy meglatogassak, megszemleljek es megnyissak egyik kedvenc ablakukat es ugy tekintsenek a kalibralt gyilkossagra, mint a szepseg szerelmesere?
