Irodalmi Szemle, 2018

2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - R. Nagy Krisztián: Csak a képzeletem; Forródrót; Cím nélkül (próza)

FORRODROT- Egy baratnommel tortent, es nem tudom, hogy segithetnek neki... marmint... tultennie magat. Erted? Triikkos szituacio. Ez a sor tizbol kilencszer hazugsag. Van, aki annyira sze­­gyelli a tortenteket, hogy meg a nevtelen segelyvonalon is egy ismerosere hi­­vatkozik. En pedig megsem kerdojelezhetem meg. Az hianyzik, hogy elvegyem egy olyan kedvet a segelyvonaltol, aki meg nekem sem hajlando bevallani, mi tortent vele. Elmondattam vele, amit a baratnojetol hallott. Hogy tortent? Mikor? Kivel? Egy bulin, reszegen, valami ismeretlen sraccal. Eleg tipikus. A baj, hogy mast mondanek egy eroszakolt lanynak, mint a baratnojenek, aki szeretne megtudni, hogy segitsen rajta. Olyan, mintha egy ember egeszseg­­iigyi tanacsert fordulna hozzam, de nem arulna el, hogy orvos-e vagy beteg. Tulajdonkeppen nem is olyan. Egeszen mas. Hagyjuk.- ... de ugyebar eleg reszeg volt, meg smarolt is a sraccal mar elotte, szoval... Ime, az en nagy belepom:- Nem. Nem az o hibaja volt. A legfontosabb, hogy tudatositsa, nem az o hibaja volt.- De bent tortent a mosdoban. Ha sikoltott volna, vagy ha...- Akkor sem az o hibaja volt. A sracnak semmilyen joga nines a szexualis aktushoz a masik beleegyezese nelkiil. A „nem sikoltottam eleg hangosan” vagy „nem loktem el magamtol eleg erosen” nem szamitanak beleegyezesnek.- De... - Ha az en ldkott noverem ugy dontene holnap este, hogy anyasziilt mezte­­leniil vegigrohan Dublin foutjan fel kezeben egy whiskys iiveggel, masikban egy felig elszivott szal marihuanaval, es aztan szettart labakkal vegigteriil egy sze­­meteskukan, egy elhagyott sikatorban, meg mindig nem lesz senkinek semmi joga ahhoz, hogy egy ujjal is hozzaerjen.

Next

/
Thumbnails
Contents