Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - R. Nagy Krisztián: Csak a képzeletem; Forródrót; Cím nélkül (próza)
R. NAGY KRISZTIAN CSAK A KEPZELETEM- Cinizmus, te vagy a legjobb baratom. Cinizmus volt az egyetlen baratom, ami eleg szomoru iigy lenne, ha nem eppen Cinizmus ez az egy barat. Igy viszont a legszorakoztatobb felismeres a vilagon. Cinizmus es en egyiitt jartuk a vilagot hosszu evekig, bunt uldoztiink, abszintoztunk, nagyokat kacagtunk masokon es egymason. Aztan egy iddben eltavolodtunk egymastol. Nem sokaig persze. Az univerzum nem eleg nagy, se nem annyira komplikalt, hogy ne fussunk ujra ossze. Es akkor megtortenik a csoda - mintha sose valtunk volna el. Nincsenek kinos csendek, nincsenek kozhelyes beszelgetesek. Minden ott folytatodott, ahol befejeztiik.- Mit csinaljunk? - kerdeztem.- A lehetosegek hatartalanok. - Igen, tudom en... - A nagy resziik borzalmas, meg tobb egyenesen rettenetes, de ne feledd, hogy elvetve, nemelyik, szo szerint egy-ketto a maradekbol, szinte elfogadhato.- Akkor bizony ezen utobbiakat celozzuk meg.- Igy van. Hullamvasut?- Nem is kezdhetnenk mashogy. Egyszert fent, egyszer lent. Az emelkedoket es a lejtoket valamiert mindenki kifelejti.- Hova megyunk? - kerdezte Cinizmus.- Haza. - Minek? Nem akarsz meg haza menni. Elmagyaraztam neki a dolgot. Nem akarok otthon lenni, de nem akarok maradni sem. Menni akarok.- Akkor csak menjiink. Feluliink egy random buszra, es leszallunk, amikor mar nem megy tovabb.- Nem. Haza menni akarok, nem csak menni. Amikor megyek valahova, nem csak a semmibe... ezek az egyetlen percei, orai az eletemnek, amelyek nem teljesen celtalanok. Szo szerint. Tudom, hoi kezdodik, tudom, mi a celallomas. Van kapaszkodo. Van eleje, kozepe, vege. Erted, amit mondok?- Ertem, hogy nines ertelme - ragyujtott egy cigarettara. Tilos volt dohanyozni a buszon, de Cinizmusnak mindent szabad. - Beszelj arrol, milyen volt, amikor megolelted - mondta unatkozva.
