Irodalmi Szemle, 2018

2018/9 - KÉSŐMODERN - Plonicky Tamás: "Csak jel vagyunk, s mögötte semmi": Identitásválság és amerikanizáció Csillag Lajos Túlsó part című regényében (kritika) / KÉSŐMODERN

Id parbeszed - 6 amellett, hogy gyakorta egy Armin nevu ferfival csalja a ferjet, azt a szuperkepesseget birtokolja, hogy rengeteg lehetoseget hagyott ki eleteben (?). Ezaltal mintegy stigmakent hordozza magaban a „kihagyott lehetosegek illatat” (12.), amelytol Viktor az Imolabol kiaramlo szolozsir- es kavedohanyillattal, tovabba a hirtelen a semmibdl fel-feltund hontalan fustszagaval elegyitett buzdompingtdl ugyancsak ra, az anyjara, annak fiatalkori enjere asszocial: „Valahanyszor Imola belesziv a hajlektalantol kapott cigibe, az elillano fustnek ocska, dohos szaga van. De az, amit kifuj, valami teljesen mas. Reggel, mikor mellettem tilt a buszon, ereztem a leheleten, hogy kavet ivott. Ez a kaveillat elvegyiil Imola szolozsirjanak illataval. A kave es szolozsir illatanak elegye pedig most az ocska, dohos szaggal vegyiil el, ami Imola szerint egy hajlektalan izere hasonlit. (...) Anyam illata szinte ugyanilyen volt regen. (...) Amikor a nenikem elment, az egesz lakast valami furcsa bomlasszag tdltdtte be. (...) Elmeseltem Imolanak is a dolgot. Szerinte a furcsa szag nem a nenikembol arad, hanem az anyambol. - Ilyesmi illata lehet a kihagyott lehetosegeknek - jegyezte meg. - Elrohadnak, mielott megsziiletnenek. Emlekszem, azt mondtam Imolanak, hogy szerintem teved. Erre azzal jott nekem, hogy anyam valoszinuleg rengeteg lehetoseget hagyott ki eleteben. Mert neki ez a szuperkepessege.” (11-12.)

Kontraproduktiv elem, hogy a kozepiskolas, gyakorta „lathatatlanna valo” Viktor nemcsak a letezeseben, de az ez ala rendelt sajat nemi hovatartozasat illetden is meglehetosen bizonytalan; a coming out-szeru kinyilatkoztatas ugyancsak megtortenik mar a mu elejen: „Az igazat megvallva fogalmam sines, hogy meleg vagyok-e vagy sem.” (14.) A regeny masodik szamu fohose - a mar emlitett - mindenki fejebe belelato Imola figuraja szinten egy izgalmas narrativ vallalkozas. Vegigkovethetjuk, amint a lany olvas egy pultnal allo ember gondolataiban, „aki epp egy bevasarlolistat mantraz magaban (...) azon tunodik, hogyan olje meg magat” (8.). Ketszer is olvashatjuk - egyszer az elkepzeles jatekai alapjan, mig masodszor a megvalosulas szintjen - a randevujat Greggel, lathatjuk az edesanyja szimbolikus meggyilkolasat, majd vegigkdvethetjiik az egeszen csdkig tarto, meglehetosen ambivalens kapcsolatat a Vdrdspulover nevu lannyal.

Az egyik, leginktrbb lebilincselo Imola-jelenet azonban a tortenet szerint a Charles Bukowski amerikai irora hasonlito bacsikajaval, „Charlie-val” tortenik. Kettejiik parbeszede soran ugyanis „Charlie” - lass csodat! - elobb teljes joggal megtagadja a nevet, majd pedig