Irodalmi Szemle, 2018

2018/9 - KÉSŐMODERN - Z. Németh István: Szerelmem, Atlantisz (próza) / KÉSŐMODERN

- Tesver, dobjal meg valami zabaval, a zistenalgyon meg... Lattam, hogy a satradban uborkasii­­veget rejtegetsz a gbncod alatt! Nem volt ido sem vitara, sem lejart szavatossagu savanyusagok lassu, elvezetes elfogyasztasara. Nagyot taszitottam a taknyoson.- Majd utana megkapod az osszeset! Futas! Harmunk kozul 6 volt a legjozanabb, persze hogy neki volt a legnagyobb eselye. Messzirol fi­­gyeltem, hogyan probal megallitani egy-egy lassabban haladd autot, de senki figyelembe se vette. Idegesen dudaltak, bemutattak neki, integettek. Nem aggodtam, tudtam, hogy Stigo nem adja fel soha. Ha mashogy nem megy, kiall az ut kozepere, es el nem mozdul onnan. Amikor meghallottam a feksikolyt, majd a csattanast, tudtam, hogy elfogyott a tiirelme. Aztan jott a vijj, vijj, Stigot elvittek, Paca pedig itt maradt a nyakunkon. Ekkor varazsiitesre eldtamolygott Markusz, es mikor megtudta, hogy mi tortent, latvanyosan az utamba allt.- En nem merem megnezni, mi van vele, es gondolom, te se. Meg akartam keriilni, de elkapta az ingujjamat.- Mondom, te se! Faradtan leiiltunk a legkozelebbi szemeteskuka tovebe, es szembeforditottuk arcunkat a le­­nyugvo nappal. Erdt vett rajtam az undor, a kabasag, a vegtelen csalddottsag. Volt egy fel cigink, azt kozosen elszivtuk.- Azota mar biztosan vege szegeny Pacanak. Pedig mekkora irot tisztelhettiink benne!- Kicsodat? Micsodat? - csapott a terdemre a behemot, hogy az majdnem szilankokra szakadt.- Volt az a konyve... Az az ize... A Szerelmem, Atlantisz. Markusz nagy nehezen talpra allt, gondosan kifujta az orrat az ingebe, belenyult a kukaba, ko­­tort egy keveset, majd egy tepett papircsomot hajitott az olembe.- Erre gondolsz? A rumos haverod nem ird volt, hanem ontdmunkas a vasgyarban. Ez a masik urge firkalgatott. A szivem majd kiugrott a helyebol. Kezemben tartottam azt a konyvet, amirol Paca annyit me­­selt! A hatuljan az ird fenykepe is ott volt. Legnagyobb dobbenetemre nem a baratome, hanem a tanarembere, akit Markusz laposra egyengetett. Egyebkent mindenki eletben maradt. Stigonak osszeforrtak eltort csontjai, Paca nyom nelkiil elbujdosott, talan szegyellte elottem, hogy ellopta egy masik ember eletet. Markuszt a rendordk vittek el, inert elkerte az egyik szupermarket elott iicsorgo koldus okostelefonjat, es elfelejtette visz­­szaadni. En atkdltoztem az egyik iskola melletti padra. Jo, ha latjak a gyerekek, hogy vannak meg a vila­­gon konyvet olvaso emberek, es a szemetbe dobott tizoraijuk ize sem utolso.

Next

/
Thumbnails
Contents