Irodalmi Szemle, 2018
2018/9 - KÉSŐMODERN - Z. Németh István: Szerelmem, Atlantisz (próza) / KÉSŐMODERN
semmi sem jutott az eszebe. Elkezdte a regi muveit ujrafogalmazni, mikozben tiirelmesen varta a minden alol feloldozast nyujto ihletet. Egy szep teli napon a rumos tea sziircsolese kozben varatlanul megindultak ujjai a billentyukon. Ugy szakadtak ki beldle a mondatok, mint Markuszbol a karomkodas, ha Stigo veletlenul belepossentett a feltett tornacipojebe. Paca kesobb mar nem tudott „szarazon” alkotni, de ha egy nagy bogre fekete teat ket kiskanal cukorral es masfel deci rummal l'zesitett, az agyat egy eddig ismeretlen tenger forro hullamai kezdtek nyaldosni, s konnyu kezzel dobalta fel a kepernydre latomasait, amelyek a hosszura nyult szaraz evszakban kinoztak a lelket. Olyan szepen tudott minderrol meselni, hogy meg Stigo es Markusz horkolasa sem zavart ilyenkor, foleg amikor Paca area teljesen atszellemiilt, es ratert a kedvenc torteneteimre. Kulonos emberi sorsokrol, kiilonc irokrol, habokos koltokrol meselt, egy olyan vilag reszeseve tett, ami addig nagyon tavol allt tolem. Lelkem egy magasabb szferaba emelkedett, s a szemeteskukak mellett, a szemtelen legyek idegorlo tamadasaban, az orrfacsaro szagok gyilkos hullamzasaban minden mondatat olyan kozvetleniil eltem at, mintha magam is ott lettem volna a kdnyvbemutatokon, az irodalmi taborok kozossegeben, a hajnalig tarto beszelgetesek semmi mashoz nem hasonlito hangulataban. Szinte megsemmisultem, amikor elbobiskolt, sen a varazslatokbol az otromba valosagba kenyszeriiltem visszazuhanni. Paca nehany pillanatra elhitette velem, hogy a foldi letezes nem egy szaros pelenka, inkabb egy gyonyoru kastely, amiben rengeteg meg a felfedezni valo titkos folyoso, rejtelyes szoba, drizetlenul hagyott pancelszekreny. Szavai a rumnak csufolt csipos lottynel is erdsebbnek bizonyultak szamomra. Persze voltak temak, amirol nem, vagyis inkabb nem szivesen beszelt. Peldaul, hogy mikeppen keriilt kozenk.- Atlantisz elsullyedt - mondta ilyenkor. - Csorlon vissza nem huzhato. Az egyik napon joval tobb centet dobtak a kalapomba, mint maskor, l'gy egy kicsit tobb almabort ittam a kelletenel. Maig szegyellem, de kotekedni kezdtem Pacaval.- Megis minek irtal annyit, ha senki se olvasta el? Se az apad, se a feleseged, se a gyerekeid? Hogy az allitolagos olvasokrol mar ne is beszeljek? Egy hegeszto, az igen, az hasznos ember. De egy mondatgyarto kisiparos? Baratom szeme elhomalyosodott. Latta rajtam, hogy mar en is inkabb esukott szemmel beszelek, hat nem szolt semmit. Ez feldiihitett.
