Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Pápay Szandra: Vers-törekvések. Géczi János Törek című kötetéről (kritika)
magat. Hisz talan ezek a versek epp a lenyegeset, a lenyegesrol alkotott kepzeteinket probaljak demisztifikalni. Olyan kardinalis letkerdesekre, melyekre korabban versben kerestek muveszi valaszt, mint szerelem es haza, itt nem talalunk, pedig ezeket ironikusan rendre megidezik a versek. Ujfajta nezopontot teremtenek, mely sokszor rideg mezitelensegben, a kdltdiseg vedoburka nelkiil jut el hozzank. „Es rohadt vagyok, mint a nyelv, I amely a szamban lapul. I Amely nem szamol sose az eszme / ferge belebujt ketelyeivel.” Mintha a muveszi nyelv mint kozos nevezd megteremtesenek kudarca bontakozna ki egyes versekben: „Ez ami kozos, a csend hallgat azonosan I mindkettonkben. Nines kozos szavunkseerre, se arra.” (...tzrra) Mi lesz a tetje hat a beszednek egy ilyen kozegben? Valaszt talan a cimado vers sem kivan adni, mely vissza-visszatero eleme a kotetnek. Egy hosszu, 118. versszakbol vagy sokkal inkabb gondolategysegbol allo folyam, ami ot reszletre bontva, mas versek koze ekelve kiseri vegig az olvasot. Egymassal szoros kapcsolatban nem allo foszlanyok, melyek mintha emlekdarabkak arnyekaibol lennenek osszefuzve. Szavakbol szott laza halo, mely a pillanatot probalna kiragadni a gyorsan folyo idobol. Persze szamol e kimerevftes kudarcaval is, hisz amint nevet adunk a megfoghatatlannak, epp alenyegetol fogjuk megfosztani. „Akkor nem sejlik tobbe eld, I mily szeles kanyarokkal I es hogyan kigyozik at a sotet tolgyerdon.” (...kepvisel) E ketkedes sokszor onironiaba is futtatja a szovegeket. „... szavak teglaibol epiilt meg I a labirintus, amelynek szornyetegei voltunk.” (Torek) Mintha a szonak ket utja rajzolodna ki a kotetben. Egyreszt az irasjelek oszszessegebol allo nyelvi egyseg, melynek formaja es jelentese allando. Masik megvalosulasi formajaban a szo valami sokkal rugalmasabb entitaskent probal idomulni ahhoz a belso lenyeghez, melyet talan csak egy ropke pillanatra kepviselhet egy fiizetlapra lejegyzett vers felsoraban. „Terjed a biikk kergere vesett jel, I szetnonek, elfolynak a betiik, / de a szo, az marad.” (Torek) A kotetborito belso oldalan a Magyar Ertelmezd Keziszotarbol kiemelt szocikk talalhato a torek szorol. A kotet versei ezutan mintha egy soha le nem zar-