Irodalmi Szemle, 2018

2018/7-8 - Kosztrabszky Réka: A test és tekintet szerepe Szabó Magda Az őz című regényében (tanulmány) / SZABÓ MAGDA

mintha az dcsed lennek, teljesen valosagos, s ugyanakkor megsem valosagos, csak rajz a viz felszinen, a ciszterna kereteben egy elszintelenedett, kerek ramas kep.” (Azoz, 123-124.) (Kiemelesek tolem - K. R.)

A maganeletben tartott szineszi bemutatoi soran is a kiilso jelek segitsegevel akarja egyertelmuve tenni azt, hogy kit akar megjeleniteni, vagyis ezekben az esetekben a raismeres mozzanata jut fontos szerephez. Az utobbi momentum erheto tetten abban a jelenetben, amikor a fdhdsno Angela kinzasanak celjabol a lany apjat kelti eletre szineszi jatekaval, tehat a test ismet a mult es jelen kozti kozvetito feliiletkent tunik fel a muben:

„[...] allok szemben veletek, megnyujtom magamat a fenyben, horihorgas leszek es egy cseppet hajlott hatu, a bal kezemet a zsebembe teszem, elgbmbolyitem az allamat. Most mar nem vagyok nd, ferfi vagyok. [...] Angela sir. Domi bacsit siratja [...] [a] langok kdzott ott all Domi bacsi, es meg sines sehol, mert csak en vagyok ott helyette, mar megint en, es Angela sir a valladon: „Jaj, Papi, jaj!” (Az oz, 137.)

Az emlitett szerepfelvetelek azert is lenyegesek, mert - mint arra P. Muller Peter felhivja a figyelmet - a test teatralitasa nem kizardlag a szinpadon teremtodhet meg, mivel - a test hatarainak kijelolhetetlensegebdl adodoan - performativ cselekvesek barhol es barmikor letrejohetnek, vagyis a latszat ellenere a test nem lezarhato es lehatarolhato, hiszen folytonosan beirodik a terbe, es ott nyomokat hagy, valamint parameterei is folyton valtoznak.15

Eszter eseteben a szinpadi es maganeleti szerepjatszas vilaga folyamatosan dsszemosddik es atjarhatova valik, raadasul a fohosno anelkiil kepes performerre valni, hogy ehhez barmifele segedeszkozt (maszk, paroka, smink stb.) igenybe venne, hiszen mindig olyan szerepeket osztottak ra, melyekhez nem kellett jelmez es konnyen eldallithatoak voltak.

1 5 P. Muller Peter, Test es teatralitds, Budapest, Balassi, 2009, 15.