Irodalmi Szemle, 2018
2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)
vele szemben, es megkerdeztem, mi ujsag vele. A szokasos „minden rendben, semmi gond, futnak a napok” es mas hasonlo frazis utan kibujt a szog a zsakbol.- Hoztam valamit. Jo lenne, ha elolvasnad! Eldvett egy nem tul vastag, talan ugy 60-70 oldalnyi, A4-es „keziratot”. Meglepett vele, hisz azt hittem, mar hosszu ideje nem ir. Es kozben, mint mindig, megorultem, hogy ujra olvashatom a sorait, meg mielott kiadatna. At is akartam venni a felem nyujtott koteget, de mintha nem akarta volna meg elegedni.- Tudod, ezt mar regen irtam. Sok eve. Soha nem is akartam kiadatni, mert mas is, mint ahogyan irok, meg... Elhallgatott egy pillanatra, elengedte a papirokat, es aztan hozzatette. - Jo lenne, ha valaki elolvasna. Rad gondoltam. Ha van kedved. Termeszetesen igent mondtam, mert ahogy emlitettem, mindig izgalommal vettem a kezembe egy keziratot, amit mas meg nem olvashatott. Tobbet nem is akart mondani a konyvrol, es ezek utan tenyleg fel is allt, ugy allva kiitta a vizet, es mar indult is. Mikozben a cipojet vette fel, mondtam neki, hogy rogtbn jelentkezem, amint elolvastam, es viccesen hozzatettem, hogy kesziiljdn fel a kritikara! Erre csak bolintott beleegyezoen, de mar at is lepte a kiiszobot, es otthagyott egyedul a konyvevel. Ott maradtam zavarodottan az eloszobamban. Nem ertettem Julien viselkedeset, amire egy pillanatig probaltam is magyarazatot talalni, de aztan elmosolyodtam, leraztam magamrol ezt a titokzatos fesziiltseget, mint egy kutya a vizet a bundajarol, es visszamentem a szobamba. A kezirat ott fekiidt az asztalomon. Majd este elolvasom, gondoltam, hisz csak par oldal volt az egesz, vagyis ugy pont egy hosszabb estenyi terjedelmu. Miutan elrendeztem a nap osszes tennivaldjat, es ugymond mar meg tudtam allitani az ido mulasat masnap reggelig, kenyelmesen elhelyezkedtem a fotelemben, odakeszitettem egy kis bordeaux-it, vizet, es elkezdtem olvasni. BABEL, 2012, REZKARC, 38x30 cm
