Irodalmi Szemle, 2018

2018/7-8 - Skuta Miklós: Julien könyve (regényrészlet)

gunkra talaltunk. Ha egy kicsit is belegondolok, ennek a Mr. Eletnek nagyon sok trukkje van arra, hogy fenntartsa dnmagat - az emberek segitsegevel, az emberek tudtan kivul.

Igen, Julien megadta magat az Eletnek, es ennek en nagyon orultem! Mar o is felhivott, keresett, hogy mikor talalkozhatunk, es a lassan es nehezen ujra osszeszedett eletenergiajabol mar telt arra is, hogy ismet oda tudjon figyelni masokra is. Emlekszem, amikor ujra megkerdezte: mi van velem, hogy vagyok, mi ujsag van kdrulottem.

Aztan fokozatosan megint dsszerazkodtunk. Ha tanitott, felhivott, nincs-e kedvem a tanitasa utan talalkozni, mar en is kijartam hozza a hazba, ahol meg kellett tapasztalnom, hogy nekem is egy uj allapotot kellett megtanulni, hisz Marthe hianya - azzal, hogy az elmult egy evben egyszer voltam Senlisben - szamomra erezhetobb volt, mint talan Juliennek, aki mar megszokhatta a haz iiresseget.

Ujra eljartunk a Rue des Carmes-i kavehazba, es ujra tudtunk orakat beszelgetni szamunkra oly fontosnak tuno dolgokrol. Egy kimondatlan megegyezes alapjan a multat barmilyen ponton is erinto szavakat, gondolatokat keriiltuk. Ez arra is jo volt, hogy mindketten ugy tehettiik el magunkban az emlekeket, ahogy az a mi kepzeletiinkben megmaradt, es ezekkel a kimondatlan szavakkal valahol Marthe emlekenek adtunk tiszteletet. Ettol a beszelgeteseinknek lett egy uj dimenzioja, es valahol attol is, hogy Julienen megis csak eszrevettem egy ottmaradt zarkozottsagot, vagy talan az atelt tragedia utan megjelent vedekezes nyomat, ami egy alig eszreveheto kemenysegben nyilvanult meg. Vagy nem is kemenyseg volt ez? Mintha az a gyermeki tisztasag, az a hajlekonysag, ami Julienen olyan kedves volt, es ami teljes teljeben foleg akkor mutatkozott meg, amikor egyiitt volt Marthe - tal, megfakult volna. De az is lehet, hogy ezt csak en lattam igy. Bizonyara tulzottan szerettem volna azt az embert ujra latni, akit megismertem Karlsbadban. Ragaszkodtam az emlekeimhez, amiknek valaki a resze lett, es aztan ez a valaki massa lett, es ettol megzavarodtak az erzeseim, pedig csak ujra kellett oket programozni.

Ebben a programozasban meglepo modon pont Julien segitett. Eletkedve szerencsere olyan intenzitassal nott, hogy lassan en voltam az, aki lelassulva erezte magat. Persze ha belegondolok, mi is tortent? O atelt egy hatalmas valtozast az eleteben, ami vegso soron, igen, teljesen szelsoseges modon, de megerdsitette benne az eletosztoneit. Szinte a sajat hajanal fogva kellett kihuznia dnmagat a depresszidbol, tetlensegbol, kilatastalansagbol, hogy ne fulladj on bele a sors kiszamithatatlansagaba. Ugy, ahogy a gyasz - es vele a hare,