Irodalmi Szemle, 2018
2018/6 - SZÍNHÁZ - Tőzsér Árpád: Kulcsár Ferenc kálvinista verstemplomában (esszé) / SZÍNHÁZ
Nem szaporitom a szot: Kulcsar Ferencet koltokent is, emberkent is egy tombbol faragtak: az idd folyaman versformai egyre bonyolultabbakka valtak, gondolkodasa melyiilt, de az ember s az Isten leterol, a galaktikakba dobott vegtelen-veges erzelmi, lelki es targyi letezokrol ugyanaz a gyotrodo, szenvedd es megvaltasra vagyo ember medital az utolso verseiben is, mint amelyik az egykori, antoldgias verseiben fohaszkodott. Nem szolam reszemrol, ha azt mondom, korai halalaval potolhatatlan veszteseg erte kolteszetiinket. Legutolso, a tavozasa elotti evekben irt verseiben ugyanis arra lettem figyelmes, hogy ott az emberi szabad akarat es az isteni vegzes (a „predesztinacio”) az univerzum es az emberi civilizacio egyre nagyobb tereiben, egyre terjedelmesebb konstrukcidiban teljesedett ki, s mindez mintegy valamifele monumentalis kalvinista verstemplomot igert. A kolto nehany ilyen verse helyett itt most csak egyetlenegyet ajanlok az erdeklodok figyelmebe: A vilag csodaja cimmel jelent meg a Remeny cirnu lap 2018. aprilis 1-i szamaban. A muben, rafinalt modon, mintegy allitva-tagadva keriil felsorolasra a vilag sok ekes epitmenye es szobra, hogy a befejezesben megsziilessen a kalvini disztelenseg, puritansag itelete: A Mount Rushmore-ban kobe vesett felistenek alma, akarcsak az aztekok istenszobor-nyaja. Katedralisok, mecsetek, szerajok - a siralomvdlgy berkeibe rantanak le a messzi mennyorszagot? Mindhiaba, hiaba, nincsen modjuk arnyat vetni a kezek nelkill epulo vilagcsoddjara, a mindenhato Isten lelektemplomara. A verstemplom befejezesere Kulcsar Feri baratunknak, sajnos, mar nem jutott ideje. (Elhangzott 2018. majus 2-an, Dunaszerdahelyen, a Szlovakiai Magyar Irok Tarsasaganak Kulcsar Ferenc-emlekdelutanjan.)
