Irodalmi Szemle, 2018
2018/6 - SZÍNHÁZ - Pápay Szandra: Mutato nomine... Pionírszív az Örkény Színház előadásában (kritika) / SZÍNHÁZ
Minden folyamatosan visszazuhan a meg nem ertes celtalan monotonitasaba, s akarmennyire varjuk, a legfesziiltebb ponton sem jutunk el dramai magassagokba. Ez a hianyerzet pedig tudatosan generalt elmenye a Pionirszivnek. A fesziiltsegive eppen annyi, amennyit egy ilyen szellemi kepessegekkel rendelkezo ember at tud elni; minden mast a targyak „elnek” meg. Leesnek, osszetornek, koszolodnak, de Samko ebbol sem erzekel tul sokat, verszinu vizzel mossa fel padlojat. Az eldadas legnehezebb pontjan is csak a szinpadkep valtozik meg drasztikusan, jelzotablakent mutatva az at nem elt katarzis helyet. Jelzi az utat, amin nem tudott vegigmenni Samko, mert az nem a megszokott iranyba tartott; az utat, ami dsszekdtne okot es okozatot, tettet es kovetkezmenyt, s amit Samko elmeje nem kepes bejarni. Ahogy betegsege nevet sem kepes kimondani, ugy a tortenteket sem tudja sajat magara vonatkoztatni. Vegsd soron nem meselni nehez, hanem rajonni arra, hogy a mese reszei vagyunk, es mi hozzuk letre donteseinkkel a tortenetet. Az dnmagunkra ismeres dobbenete, amin Samko soha nem fog keresztiilmenni. Tragediaja megtortent, de at nem elt es meg nem ertett esemenyek sorozata; igy elmondhatatlan es megmagyarazhatatlan, mint a halal. A Pionirsziv egy kifejezetten hiteles mesere sikeredett a temetorol.
