Irodalmi Szemle, 2018
2018/6 - SZÍNHÁZ - Dékány Niki: Szilvaíz; Sirályok versenye (versek) / SZÍNHÁZ
SIRALYOK VERSENYE Mar epp a hid kozepen alltam, mikor meguzentem, megse gyere ertem. Este volt, s konnyu, tervekkel teli borondom remuleteben megneheziilt a lampak kereszttuzeben. Sulya tekintetem egeszen lehuzta. Ekkor lettem a siralyok kiilonos versenyenek tanuja. Porogve ereszkedtek le a Duna vizen, a hid arnyeka altal ketteszelt folyo vonala volt a cel mely mintha ket kulon dimenziora osztotta volna a teret, jora es rosszra. Az arnyek szelehez erve visszaszalltak a rajthoz, mintha attol felnenek, a sotet oket is nemava avatja. Es az ismetlodd fordulok alakzataibol egyszer csak a te vonasaid kezdtek kirajzolddni. Mint amikor a csillagok rendszereben kerestem halott anyam arcat aznap, amikor elmondtak a hirt. Ahogy oket nezve latlak, mintha eles sikolyaik tobb helyen is felszakitanak a szamat. Ezekbe a barazdakba potyogtatjak aztan mocskaikat, melyeket, mint eliiltetett magokat, a haragom taplal, melyet irantad erzek. Legszivesebben sikitanek, de csak allok es siralyokat nezek. Neman tatogva tanulom hangjukat. En nem akarok versenyezni senkivel, ez itt amugy is egy gyors folyasu szakasz.
