Irodalmi Szemle, 2018
2018/6 - SZÍNHÁZ - Benkő Géza: Az öreg ( regényrészlet) / SZÍNHÁZ
Elottem pedig megelevenedett egy sosemvolt elet. Kis haz, kis konyha, meleg csaladi feszek, az egesz napi munka utan megfaradtan, eltelve szerelemmel, szeretettel pihegunk mi ketten. „Most is olyan gybnyoru vagy, mint hajdanan”, de csak gondolatban mondtam ezt, nem hangosan. lion ekkor megfordult, s en egy pillanatra eltunodtem, vajon meg lehet-e hallani a gondolatot. Otthagyva a sutot, le sem veve a szemet rolam, lassan odajott hozzam, lehajolt, s homlokon csokolt. „Jo, hogy vagy nekem”, mondta oly halkan, hogy az volt az erzesem, 6 is csak gondolta ezt, s en megis hallottam. A ropogos, barnara stilt kenyer illata fenseges tud lenni. Kedvem lett volna kanyarintani egy szeletet belole, persze nem lehetett. Ejfel elmult mar, mire keszen lett. Eliiltem volna a konyhaban az idok vegezeteig, nezve Ilont, ahogy serenykedik, de agyba parancsolt. A sajatomba. Nem vagyok almos, tiltakoztam sutan, nem is miattad, mondta 6, nekem kell egy kis alvas. Keptelen voltam elaludni. Pedig lefekiidtem, ruhastol, csak a csizmamat vettem le, s ezuttal a papucs helyett azt keszitettem be az agy ele. A villanyt lekapcsoltam ugyan, de a konyhaban egve hagytam, kellemes felhomaly lett igy a haloszobaban. Nem is kellett az orara neznem, haromnegyed negykor felkeltem az agybol, belebujtam a csizmaba, hideg vizzel megmostam az arcom, ez felelenkitett, fdztem kavet, jo sokat, eldkotortam a spajzbol a termoszt, beledntbttem, epp tele lett, magamhoz vettem a konyvet, s kimentem a kapuba. Kisvartatva harom emberalak sziluettje tunt fel az uton. Csikar hoi van? De ahogy kozeledtek, mar kiveheto volt a toldkocsi is, Karo maga elott tolta, ezert mosodott ossze a kep elobb. Nem szoltam a kaverol, kesesben voltunk, majd ott megkinalom oket, gondoltam. Csendben mentiik a tiszteletes hazaig. Koromsotet volt a paplak. „ Alszik. Nem megy ez sehova, csesszetek meg.” Suttogta Csikar. „A temeto.” lion hangja remegett. „A temetoben lesz.” Ketszer kellett kis pihendt tartani, mire a temetobe ertiink. Egyszer Bagoly laba miatt, masodszor pedig en inditvanyoztam, megalltunk, s mindenki ivott egy korty kavet. A tisztelendo ur a foteljeben tilt. Elkerekedett a szeme, amikor megalltunk elotte. Nem igazan tudtuk, mit is lehetne vagy kell ilyenkor mondani, meg egyikiink sem bu-
