Irodalmi Szemle, 2018
2018/6 - SZÍNHÁZ - Benkő Géza: Az öreg ( regényrészlet) / SZÍNHÁZ
Ugyanolyan csendben, mint Ilonnal szoktunk iilni, ugy koltottiik el a kavet. Csak egy ovatos kerdes hagyta el a tisztelendo ur szajat, amikor feltettem a kavenak a vizet, hogy „Nem fog megartani a masodik kaveja igy kora reggel?” Ebben a korban minden megart mar, valaszoltam, mindketten igyekeztiink nevetni rohadt jo viccemen, majd elhallgattunk. Megkaveztunk, elmostam a cseszeket, letordltem a viaszosvaszon abroszt, a tisztelendo ur eldvette a cigarettatarcajat, nem kerdezte, hogy szabad-e, en meg nem mondtam neki, hogy averandan szoktam cigarettazni, felalltam, kimentem, s behoztam a hamutarcat. Majd kiszelloztetek, gondoltam, s ragyujtottam magam is. O eregette a fustot, nezett maga ele a semmibe, majd kinyitotta a bdrondbt, s egy fenykepalbumot vett eld. Belelapozott. „Nem akarom untatni az emlekeimmel”, mondta, „csak egy fotot szeretnek, meg is van.” Azt gondoltam, hogy a csaladja lesz a fenykepen, de nem. Velence volt a foton, a Szent Mark ter. „Amikor elvegeztem a fdiskolat, rogtdn ide helyeztek szolgalatba. Maga mondta nekem, hogy kikozdsit a falu, ha nem ndsiilok meg idejekoran. Nevettem ezen. Aztan eltelt ket ev, egyre sandabban neztek ram az emberek. En egesz eletemet Istennek akartam szentelni. Mindenestol. Nem akartam elaprozni a szeretetet, ami bennem volt. Klaraert bolondult a falu. Neki csak en kellettem. Olyan erovel tort fel belolem a szerelem, hogy megijedtem. Azon kaptam magam, hogy Klara lett az en istennom, a mindenem. Azt gondolom, hogy fiaim korai halala iizenet volt Istentol - Ne fordulj el tolem. Leeitem egy eletet ugy, hogy minden, amit papkent tettem, csak gyavasagbol volt. Isten nem eresztett, magahoz lancolt a harom halott gyermekemmel, predikaltam, eskettem, temettem, de mindenemet atitatta a felelem, hogy elveszi tolem Klarat is. Mert jobban mertem ot szeretni, mint az en Istenemet. Klara nagy vagya volt Velence. Leghobb vagya volt. Megsem hagytuk el a falut sosem. Itt kellett szolgalnom Istent. Most elvette tolem Klarat. A gyaszev is letelt. Megfizettem, ugy gondolom.” Elhallgatott. „Mastol is el fog koszbnni?” Ilonra gondoltam, meg a tobbiekre. A mi dtdsfogatunk olyannyira elvalaszthatatlan volt sok evtizede mar, a tisztelendo urnak is tudnia
