Irodalmi Szemle, 2018

2018/5 - Szászi Zoltán: A hajószakács fia és a náthás szfinx (regényrészlet)

az olyan, mert mindenki henceg, de j61 kevesen foznek. Szoval szakacs volt az dreg, egeszen pontosan hajoszakacs. Ez meg a nehai boldog bekeidokben, az azota elhunyt Csehszlovakia letezesekor tortent, ja es persze meg a gengsztervaltas elott, de szinte minden valamirevald dolog azelott tortent, mert miota ezek a fehergallerosok az urak, a napi froccsre vald megkeresese lekoti minden erdmet, s igy nem is tortenhet velem semmi. Ez csak vegetalas, ez nem elet! Bizony! Valoban! Na, hagyjuk is! 1987-ben volt ez. En tizenharom eves voltam akkor. A fater, az meg igen titokzatoskodott, amikor ebben az evben tavasszal visszament a hajora. Husvetig itthon kotyvasztott, recepteket magolt, meg adagokat, akkor valtozott a hivatalos adag normativa, igy mindent at kellett neki kalkulalni fejben. Szoval keszult a hajora, meg akkor volt jo nehany tengerjaro hajoja Csehszlovakianak, ugy emlekszem, en meg csak negyeves voltam, amikor a fater elszegodott a tengerhajozashoz. fipitkezni akart, kivenhedt matrozkorara egy normalis kis toparti hazat tervezett, elotte a vendegloi szakacskent kapott fizu, az nem volt arra eleg, hogy ilyesmibe belefogjon. Szoval, amikor azon a tavaszon elment, annyit bizott ram, nyomjam meg az angoltanulast, es ahogy csak birok, ugy igyekezzek a suliban, de piszkosul hajtsak am, hogy atlagban legalabb dicseretes legyek, s ha igy lesz, nagy meglepetes var ram. Meg nem art a jo tanulmanyi eredmeny a kader velemenyhez sem. Pepita gozdm se volt akkor, mi a franc az a kadervelemeny, de megigertem a faternak, hogy belehuzok, es az angolt is nyomni fogom. Anyam kezdettol fogva csak titokzatosan somolygott, nem arult el semmit, mit terveznek. En meg neki is szinte minden nap hebegve bizonygattam, igertem, hogy persze, ragyurok, meg minden, es atlagot is javitok. Sejtettem, hogy nagy dobasra kesziilnek az osok, de dunsztom se volt, mi lehet az, mi a csodat agyaltak ki. A haztelek akkor mar megvolt, delnyugat fele lejtd, rahordott a kert vege a tora, a tervezett szobaablakokbol kilatas a messzi hegyekre, a konyha felol meg a kozeli ostdlgyesre. Ismertek, ha megigerek valamit, akkor tartom a szavam, ilyen voltam, meg most is ilyen vagyok. Bizony! Valoban! Szoval, egesz tavasszal tanultam, mint a guzii, meg focizni se jartam ki nagyon, pedig igeretes balhatvednek indultam az ifi csapatban. Meg a tevet is alig neztem, szinte teljesen begubodztam, mar az anyam is azt hitte, beteg vagyok, ugy kellett megmagyaraznom neki, hogy en csak szot fogadok, es igyekszem ragyurni a tanulasra. A suliban az utolso harom honapban mindenki azt hitte, hogy valami bajom van, en meg titokzatosan azt terjesztettem magamrol, hogy igen nagy gondok vannak, es komoly a helyzet. Azt nem mondtam, hogy mitol komoly, igy mindenki azt hitte, gondok vannak az egeszsegemmel. Ami igaz is volt, persze csak reszben, mert nekem irto nagy gond volt, hogy elkezdtem minden letezd helyen beszordsddni, megnyultam, es mivel otthon a foci helyett a sajat sulyommal tornazni kezdtem, par honap alatt egy formasra kigyurt, muszklis srac lett beldlem, akinek a korabbi ruhameretehez kepest ket szammal nagyobbat kellett venni. Meg anyam is azt mondta, rendesen ferfiasodom, igy alig 13 eves nagykamasz-