Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Danilo Kiš nyelvi szilánkjai (tanulmány)
Isaak Babelt, illetve Bruno Schulzot kovette (Schulte, 2004, 3) - es Kafkat, tehetnenk hozza (ahogyan a jugoszlav irodalombol a boszniai szefardokrol iro Isak Samokovlija eletmuve is felmeriilhet). Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy Kis mindvegig perben allt a metafizikus hagyomannyal, ketellyel, es nem a feltetel nelkiili elfogadassal kozelitett hozza. (Kis bibliai hagyomanyhoz, illetve a vallashoz vald ambivalens viszonyarol bovebben lasd Ahmetagic, 2007,9) Hasonlo ambivalenciaval viszonyult Kis a sajat szarmazasahoz, a zsido identitasahoz is, am ez nem a kozep-europai zsidosagra jellemzd „faji ongyulolet” (Karl Popper) pusztan, hanem a leszukito, leegyszerusito kisebbsegi kategoriakkal szembeni elutasitas: „ Az irodalom, termeszetesen, a kiilonossegre torekszik, ugy, hogy ennek a kiilonosnek a reven jusson el az altalanosig; am ha a sajatossagok, az eletrajzi tenyek, mindaz, ami megkiildnbdztet benniinket masoktol, ami - vegsd soron - maganiigy, affele »kiildnds ismertetojegy« a szemelyazonossagi igazolvanyunkban, ha tehat mindez nem kap irodalmi format, olyan benyomast kelt, mint valami kindves az arcon vagy testi fogyatekossag. [...] Ebbol fakad reszemrol az a bizonyos ellenallas, ha valaki a muvet az eletre probalja visszavezetni, ezert taszit minden olyan iroi eletrajz, amely tulzott jelentoseget tulajdonit ennek a kuldnossegnek [...] ezert taszit mindenfajta »kisebbsegi« irodalom, mindenfajta irodalmi getto: a feminizmus, a homoszexualitas, a zsidosag mint uralkodo jelleg az en szememben csupa-csupa leegyszerusites. Hogy az ideologiai leegyszerusites kulbnbozd nemeit ne is emlitsem.” (Kis, 1992, 14)8 RESEK, HASADASOK, SZILANKOK Kis muveiben a tobbnyelvuseg a (kelet-)kozep-europai jellegzetes nyelvi, tortenelmi, irodalmi es politikai kavarodas lenyomata. Fried Istvan szerint: „A ket- es tobbnyelvuseg, valamint a tobbkulturaltsag az irodalomkozi folyamatokban lenyeges szerephez jut, olykor kifejezodese az irodalomkozi folyamatnak. Nem utolsosorban ez kdlcsdnoz regionknak egyszeriseget es erteket. S ha a »nemzeti« onelvuseg eszmeje 8 „Literatura, naravno, tezi onome sto je posebno, da bi kroz to posebno dospela do opsteg, a, s druge strane, svaka posebnost, svaka zivotna cinjenica, ono sto nas razlikuje od drugih, ono sto je u kranjem slucaju privatno, »osobeni znaci« iz licne karte, izvan literarne transpozicije deluju kao kakva izraslina na lieu ili telesna mana. [...] Odatle odreden moj otpor prema pokusaju svodenja dela na zivot, odatle moj otpor i prema svakoj knjizevnoj biografiji koja odvec istice to posebno [...] odatle i moj otpor prema svakoj »manjinskoj« literaturi, prema svakom knjizevnom getu: feminizam, homoseksualizam, jevrejstvo kao dominantni predznak, za mene su vidovi redukeionizma. A o ideoloskom redukeionizmu da i ne govorim.” (Kis, 1995, 11)
