Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Danilo Kiš nyelvi szilánkjai (tanulmány)
Akarcsak Borgesnel, Kisnel sines meg az isteni nyelv tokelye, mivel - Platon muveszet-kritikajara is utalva - az irodalom tevedes. Igy valik lehetetlenne a csaladtortenet teljes korii rekonstrukeidja a romlott, irodalmi nyelwel. Emiatt is mond le Kis a mindentudo elbeszeldi nezdpontrol, helyette a kiilonbozo szemszogu, toredekes elbeszelok (fiu, apa, semleges E/3-as) mondjak el acsalad hianyos tortenetet. A szavakhoz emlekek kotodnek, emiatt szerepelnek bizonyos helyeken magyar, nemet, latin kifejezesek, mert csak azok kepesek felidezni az elsiillyedt, „tegnapi vilagot” (Zweig). Kis meghatarozo vilagszemlelete a ketely, az ironikus tavolsagtartas minden ideologiai kenyszerkepzettel, kenyszerzubbonnyal es a nyelwel szemben is. Miutan Kis a kabbalaval osszefiiggesben az emberi, s igy az irodalmi nyelvet hamisnak tartja, konyveivel nem a „tdkeletes nyelv”-et, hanem a tokeletes Format keresi. Az orosz formalistaktol veszi at a forma-kultuszt, kabbalisztikus szinezettel: „Ami foglalkoztat, az a Forma orok problemaja, a Formae, amely talan tehetne valamit azert, hogy ez a sorsszeru vereseg ne legyen ennyire fajo es ertelmetlen. A Formae, amely talan uj tartalmat kolcsonozhet hiusagunknak, a Formae, amely megtehetne a lehetetlent: hogy kimenekitse a Muvet a sotetseg meg a hiusag birodalmabol, s atevezzen vele a Lethe vizen.” (Kis, 1994, 84)6 Ennek a Formanak az osmintaja Kis prozauniverzumaban egy dokumentum, edesapjanak egyetemesseget ostromlo, enciklopedikus jellegu munkaja: az 1938-as Jugoszlav hazai es nemzetkozi autobusz-, hajo- es repiiloforgalmi menetrend. Ebben a muben a kiilonbozo idopontok, helysegnevek kombinacioi a kabbalisztikus 6 „Zaokuplja me vecni problem Forme, koja bi mogla mozda da ucini nesto da se taj sudbinski i sudbonosni poraz ucini manje bolnim i manje besmislenim, Forme koja bi mogla mozda da da nov sadrzaj nasoj tastini, Forme koja bi mogla da ucini nemoguce: da iznese Delo izvan domasaja mraka i tastine, da ga prebaci preko Lete.” (Kis, 1983, 82)