Irodalmi Szemle, 2018
2018/5 - Orcsik Roland: Az ismeretlen tükre. Danilo Kiš nyelvi szilánkjai (tanulmány)
rdgzitett jelentese. O maga jelentes nelkiili, megis o az ertelmezhetoseg maga.” (Scholem, 1995, 143-144) Roppant izgalmas az is, hogy a kabbala szerint az isteni kozeppont nem logocentrikus: jelentes, aktivitas es ertelem nelkiili. Ez pedig maga utan vonja azt, hogy az isteni kozeppont nyelvi eszkozokkel felfoghatatlan. Megis honnan tudhatunk rola, ha a nyelvek mind a romlas szimptomai? Scholem Michel Epstein fejtegetesei alapjan vonja le a kovetkezdt: „A profan nyelveket csak a nyelvek zurzavara hivta eletre, midon az ember a magikus elbizakodottsaga folytan arra vetemedett, hogy - mint Genesis 11:4 mondja - »nevet szerezzen maganak«” [...] De azota a szent nyelv is osszekeveredett a profannal, mint ahogyan a porfan nyelvekben is talalkozunk olykor a szent nyelv elemeivel vagy maradvanyaival.” (Scholem, 1995, 146-147) Mindez hogyan kotodik Kis csaladtortenetehez? Ugy, hogy Kis egyik „elofutara” az a Borges, aki tobb rniivet is a kabbalai kombinatorika elve alapjan kepzelte el. Kis politikai ertelemben egeszen mas szerepet tulajdonitott az irodalomnak, mint Borges. Kis Borisz Davidovics siremleke (Grobnica za Borisa Davidovica, 1976) cimu regenye adokumentum es az aldokumentum borgesi poetikajat nem multbeli, legendas, fiktiv esemenyekkel mutatja be, hanem a koncentracids taborok vilagaban, az lesz a XX. szazadi aljassag vilagtortenetenek meghatarozo allomasa. (Kis, 1994, 42-43; Kis, 1983, 23-24) Ugyanakkor a heber hagyomanyhoz valo viszonyulas szempontjabol Kis az egyik interjujaban Borges kabbala-esszejere hivatkozik: „Am en legjobban azt szeretnem, ha a Fovenyora az lenne, aminek en szantam, ami a megvilagosodas ritka pillanataiban ugy tiinik nekem, hogy a Kabbaldra hasonlit, ugyanazokkal a meghatarozo jegyekkel, amelyekkel Borges jellemezte [...]”4 Borges tobb irasaban foglalkozik akabbalaval (pl. A babiloniai sorsjatek, Bdbeli konyvtar, Az Alefcimii novellakban), Kis Kabbala vedelmeben cimu esszejere hivatkozik az elobb idezett interjuban, meghozza a kovetkezo gondolatmenetre: „Ha pedig olyan konyv, amelyhez nem ferkozhet esetlegesseg, s olyan alkotmany, amelynek vegtelen sok celja es tevedhetetlen valtozata van, es amelyben a revelaciok es egymasra vetodo fenyek varnak rank, miert is ne faggatna az ember a keptelensegig, a szamok kimerithetetlen vilagaig, amint a Kabbala tette?” (Borges, 1999, 44) Szabo Gabor ugyanakkor Borges Az Alefcimii novellaja kapcsan felhivja a figyelmet arra, hogy az a metafizikus hagyomany 4 „ Ali ja bih najvise voleo da Pescanik bude to sto sam ja hteo da bude, i sto mi se u retkim trenucima ozarenja cini da jeste: knjiga nalik na Kabalu, sa istim onim determinantama koje je ovoj poslednjoj pripisao Borhes [...].” (Kis, 1983,269-270)
