Irodalmi Szemle, 2018

2018/5 - Csehy Zoltán: Michael Tarchaniota Marullus. MIXA'HA MAPOYAAOETAPXANE I'QTHE. Egy második generációs migráns költő a reneszánsz Itáliában (tanulmány)

Noha Marullus eletrajzaiban es mitoszaban a gordgsege kikezdhetetlen elem, maga nem ir gdrogul. Ogorogiil sem, mint pl. egyik legnagyobb ellenfele, a sokat tamadott Angelo Poliziano. Sot: filologiai erdeklodese sem a gorog szerzokre fokuszal, hanem a romaiakra. Mercuriusdtimnuszaban {Mercurio, HN, 2, 8) a koltd szapphoi strofakban szamol be errol a furcsa nyelwesztesrol:

Ergo restabat mihi - proh, deorum

Rex bone! - hocfatis etiam malignis,

Patria ut Graecus sacra non Pelasga

Voce referrem.

(Ez volt a sorsom, 6, istenek josagos kiralya, es ezt akartak a gonosz sorsistennok, hogy en, a gorog, ne a pelaszgok nyelven enekeljek hazam dolgairdl.)

Az istenhez fordulva erzi a homeroszi himnuszkolteszeti hagyomany sulyat a vallain, s a latint sors adta kenyszernek tartja:

Interim, si non patriae beata

Voce, qua grato licitum cadente

Te canam

(Kozben, ha nem is hazam aldott nyelven/ hangjan, hanem azon a nyelven foglak megenekelni, amelyen megadatott nekem.)

Az elveszett nyelv problemaja (Aetheri, HN, 4,1) szelesebb kontextusban keriil elo:

Nam quo Pelasgi gloria sanguinis

Si non futuri gens quoque temporis

Agnoscit auditos et ipsa

Voce probat sibi teste Graios?

(Mire jo a gorog ver dicsosege, ha a jovo generacio fiataljai mar nem is ismerik fel a gorog nyelvet, ha halljak, es nem tudjak azonositani a gbrogul beszeloket?)