Irodalmi Szemle, 2018

2018/4 - SZLOVMAGY - Nagy Csilla: Változók. Tőzsér Árpád Imágók című kötetéről (kritika) / SZLOVMAGY

A koltemenyekben az emlekezd en sajat korabbi alteregojat idezi fel, igy olyan megfi­­gyeldrendszer jon letre, amelyben az en egyszerre megfigyeld, es - miutan dnmagat figye­­li - megfigyelt. Az alteregok (illetve: imagok) l'gy az idobe irddo toresekkent mukodnek, hiszen a mult, amelyre emlekeziink, barmely szakaszaban, ujra meg ujra megszakithato azaltal, hogy eletre keltjiik, felidezziik az adott korszakbeli ent. Az „en”-ek tiikorjateka lgy vegteleniil gazdagithato: az alterego nemcsak azt foglalja magaba, ami „valaha voltam”, hanem azt is, ami „lehettem volna”. Az „ami vagyok” voltakepp azonosithato azzal, ami az adott iddben a kornyezetet jellemezte, ilyen ertelemben „[a]z imago szemelyisegte­­vesztes: elfojtott I vagyainkat megszemelyesitjuk es osszete I vesztjiik magunkkal.” (12.) lgy mozdul el a tozseri szemelyisegrajz a kotet tovabbi ciklusaiban a kulturalis em­­lekezet fele: a kotet tovabbi ciklusaiban a mitologiai hosok es tortenetek, az irodalom klasszikusai vagy epp az iro kortarsai, a toposzok es tradiciok egyarant a szemelyes tor­­tenetekbe irodnak bele, es funkciojuk nem egy-egy poetikai hagyomany felelevenitese, es stilusgyakorlatrol sem beszelhetiink. Ezek az elemek a folyton letesiilo es eltund, egy­­massal hoi mellerendeld, hoi pedig alarendeld viszonyba lepo imagok felepiteseben jat­­szanak szerepet: Szucs Attila es Bosch kepeire mintegy odafesti magat (Menetelok [43.]; Fogado az Utolso Szohoz c. dramatikus koltemeny [94-111.]), mashol egy elethelyzetet a terben felbukkano konyvek emlitesevel ertelmez, es az olvaso szamara ezek jelentik az elhallgatott intimitast jelzo tires helyek kitoltesehez a kapaszkodot (Gondolatok egy mely­­szegenyseg-konferencian [69.]), de beleirja magat Az ember tragediaja kiilonbozo szineibe (Vilagiigyek [90-91.]; Segantini [42.]) is. Tozser kotete ebben az ertelemben a Spittelernel is fennallo dilemmat, amely a muveszet es az elet elvalasztasara/dsszekapcsolasara vo­­natkozik, ugy oldja fel, hogy voltakepp egyesiti a kettot, amelyek igy elgondolhatoak egy Mobius-szalag ket oldalakent. „ Az ember indul, kikanyarit egy karejt a vi/lagbol es visszater zsakmanyaval onmaga/ ba” - olvashato az hndgoAban (15.). Ez a gesztus jellemzi leginkabb Tozser kolteszetet is, es ebbol adodik uj kotetenek egyszerre monolit es gydnydrkodtetden valtozatos, burjan­­zo, izgalmasan retegzett, megunhatatlan texturaja. (Kalligram, Pozsony, 2016)

Next

/
Thumbnails
Contents