Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Seres Róbert: Aputól szeretettel (próza) / SZLOVMAGY
SERES ROBERT APUTOL SZERETETTEL Erik nem az apum, en azert csak annak hivom, mert nagyon drill neki, ha van mit innia. Es most van, anyunak is ad beldle. Az asztalnal iilnek, a cigifiisttol alig latjak egymast. Mi harman osztozunk a tesoimmal a sezlonon. Ocsem mar egy ideje alszik a fal es koztem, a nyala a nyakamat csikizi. Noverem ugy tesz, mintha aludna, kozben a hajamat piszkalja, es neha kirant beldle egypar szalat, amire feluvoltok. Nem hallja senki, a bdmbdlo zene mindent elnyom. A dzsipem fele pislogok, ott parkol valahol a tanyerok kozott a szekrenyben. Az igazi apam csinalta nekem kemeny papirbol. Nagyon jol nez ki, csak Dajana miatt nem hozhatom az agyba, mert 6 fel a haldoklotol, aki az aljan fekszik. Hiaba erdlkodtem, hogy egy kep nem banthat. Nem birta megerteni. Es anyu neki adott igazat. Pedig o is megmondta, a bacsi csak pihen, de hogy miert korhazban, azt mar nem magyarazta el. Vagy nem akarta. A szokasos, ugyse ertenem, mert meg kicsi vagyok. Pedig nem is! Mamo szerint vag az eszem, mint a beretva. Eleg volt egyszer felolvasni a dzsipem nevet, maris megjegyeztem: Marlboro. Erik morgasat is elsdre felfogom, nem is ertem, miert ismetelgeti onmagat.- Anyatoknak annyi purdeja van, ahany pasija volt. A szivenel csak a pofaja meg a valaga nagyobb. Meg jo, hogy odavan a popsijaert, neha meg az utcan is csipkedi neki, amikor setalunk a faluban. Nem tudom, mi tortenik olyankor Erikkel, a tekintete parasan iiveges lesz, mint palinkazas utan. Hasonlit a masik nezesere, a haraposan vadallatira. De az egeszen mas, olyankor nem szokott viccelni, nem mond ilyeneket anyunak, hogy indijany, most szivhatnad a bekepipam. Vagy: Hu, de beraknam a huszasom a bukszadba. Amikor apu csiicsdrit es ugy csinal, mintha puszilkodna, akkor nagyon szeretem a vigyorat. Es anyunak is tetszik, pedig ugy tesz, mintha nem is, de elarulja dt a nevetese es a hangja: maradjal, marha! Aki elmegy mellettiink a jardan, annak hirtelen megnyulik a kepe, mintha lefele huzna bdret a gond. Irigylik, hogy nekiink mindig vihoraszds kedviink van. Pedig dehogy! A mi eletunk se csupa kacagas. Amikor jo ido lett, idekdltoztiink a varosbol, otthagyva mamomekat. Most, hogy hidegek vannak, naponta jarunk vissza. A buszon es a vonaton meleg van, nem lenne baj az utazas, de egyszer le kell szallnunk, az meg majdnem olyan, mint amikor a kulturhazbol kizavart a gondnok bacsi a teli sotetsegbe. Kezdek fazni a pokroc alatt, Rudika elhuzodik melldlem. Mar nem jut tobb fa a sparheltbe, apu nem vagott eleget. Hallja is anyutol, hogy lusta diszno, reggelre mind meg-
