Irodalmi Szemle, 2018

2018/4 - SZLOVMAGY - Mellár Dávid: Medúza és tenger (vers) / SZLOVMAGY

Kapcsolatunkbol hianyzik az egyszeriseg kondomromantikaja, semmi olvadozas, semmi fagylalt, semmi gombocpdz, vagy valami teljesen mas, megis hasonld, kapkodva elkovetetett oriilet egy idegen kert medencejeben, egy gozszaunaban, egy uszodaoltozoben a zuhany alatt: robbano szappanbuborek-erotika.

Ott vagy az olvadoban, a parolgoban, egy fuszalra vagy egy kocsiablakra lecsapodva, akarcsak bennem: az allanddban.

Ott vagy a szomjan halasban. A fuggosegben. Ahogy a tenger erezheti magat egy meduzaban, idegesitden erezlek sajat verejtekem szagaban. Megjeloltel, hogy emlekezzek ra: engem a tenger izzadott ki egy aktus utan magabol.

Ugy ertel hozzam eloszor, mint a meztelen tenger a pucer meduzahoz: sehogy. Csak tiikrozik egymast egymasban, egymastol tavol. A vagy acte gratuitevel, kisse narcisztikusan, hogy vegkepp ne zavard a masikat. De a mely kiszolgaltatottsagban neha akad par titkos after is az ismerkedes izgalmaval, talalkozas egy idegennel, vagy legalabb csak egy hasonmassal:

A meduza jateka egy vizben fetrengo gusztusosan lyukas reklamszatyorral.

Vagy a tenger, mint egy reszeg allat, olelgeti a koktelokbol kidobalt jegkockakat.