Irodalmi Szemle, 2018
2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - Szávai Dorottya: "Sátánná koronáztam magamat." Szabó Lőrinc és Baudelaire (tanulmány) / SZABÓ LŐRINC II.
Masodszor, alighanem az eddig mondottakkal osszefuggesben: „A mdssag megtestesiilese kolteszetenek maradando eredmenye.”8 Ki mas szolgalhatott volna e tekintetben a magyar koltd legfobb europai mintajaul, mint eppen Baudelaire, akinek egyik legradikalisabb liratorteneti ujitasa pontosan a mdssag kiilonfele mintazatainak poetikai kidolgozasa volt, alighanem elsokent az europai kolteszet torteneteben. Meglatasom szerint a massag poetikaja, a lirai en osztottsaga vagy a dialogikus koltoi paradigma, valamint az aposztrofikus versbeszed egy olyan kozos torteneti-poetikai alap, amin a Szabo Lorinc-Baudelaire-parbeszed nyugszik - a Te meg a vilag kotettol kezdodoen feltetleniil. Annak a parhuzamos szemleleti elvnek es poetikai gyakorlatnak megfeleloen, ami a Tao Te King cimu koltemenyben igy nyer megfogalmazast: „Pusztul, ami csak egy; vak, aki egynek I lat valamit.” 8 Kabdebo Lorant, Szabo Lorinc pdlyakepe, Bp., Osiris, 2001, 9. 9 Jean-Pierre Richard, Poesie et profondeur, Paris, Seuil, 1955. 1 0 Kulcsar-Szabo Zoltan, Spleen es ideal [online]: http://www.szabolorinc.hu/index_files/page/tanulmanyok/folyoiratok/kulcsar_szabo_zoltan_ spleen_es_ideal.htm (utolso megtekintes: 2017.09.25.) 1 1 Uo. 1 2 Kabdebo, i.m., 7. A Baudelaire-recepcid ma is korszerunek erzett hagyomanyaban markansan jelen is van ez az elidegenithetetlennek mondott poetikai sajatossag: Jean-Pierre Richard-tol, a genfi iskola egyik nagy alakjatdl, aki kituno konyveben, a Poesie et profondeur-ben szinten felhivja a figyelmet arra a hasadasra, amely a Baudelaire-vers lirai enjet jellemzi9 , egeszen Jaussig, aki - mint Kulcsar-Szabo Zoltan is emlekeztet ra - a Spleen kapcsan a megkettdzodd „lirai en metamorfdzisaibdl” indul ki, s azt allitja, „a »spleent« egyfajta vilagfelelemkent kell felfogni, ami az enkozpontu (pl. idobeli, terbeli) orientacio osszeomlasabdl kovetkezik.”10 Hangsulyozza tovabba a Baudelaire-nel kuldndsen gyakori aposztrophe megjeleneset.11 Az elobbiektol elvalaszthatatlan az, amit Kabdebo Lorant Szabo Lorinc kapcsan „coincidentia oppositorum”-kent ir le, ti. hogy „igaz egesz csak ellenteteiddel egyiitt lehetsz” (Tao Te King, 1931), hogy „koltdi szdlamaiban onmaga allitasaival es beszedmodjaval is allandoan vitatkozokent” tunik fel.12 Nem tulzas azt allitani, hogy mindez e lira europai hatastorteneti tavlataban hatarozottan baudelaire-ianus vonaskent rajzolodik elenk. Harmadszor: mintha a Baudelaire-kolteszet/orrnm tokelye koszonne vissza Szabo Lorinc verseinek formai letisztultsagaban. Mert a talalkozasok, s ily modon az irodalmi talalkozasok valoban nem veletlenek, sot a szovegtalalkozasok sem! „A forma, a gondolati lira nagy korszakaira emlekezteton, nemcsak cifra kontbs, hanem megoldas is,
