Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Forgács Péter: Itt az idő (próza) / SZLOVMAGY
Lathatoan felbolygatta ot Orsi emlitese, ezert is fogta menekiilore. Amikor az apja egyediil maradt a szobaban, felhangosan mormolta maga ele: - Talan jobb is igy. Miutan Tamasek elkoszontek es becsukodott mogottuk az ajto, Vera a kotenyet oldozgatva huppant le ferje melle a kanapera.- Tamast valamivel nagyon kihoztad a sodrabol.- Ugyan! Csak azt probaltam kideriteni, komolyak-e a szandekai Norival kapcsolatban. Elvegre...- Es ettol lett ugy lelombozodva? Te is olyan furcsan viselkedsz egesz hetvegen. Tortent valami? - Nem tudom. - Hogyhogy nem tudod?- Ugy erzem, megdregedtem. Vera hitetlenkedve fordult fele:- Megdregedtel? De hisz...- Penteken az iskolabol hazafele jovet megalltam a hidon, es perceken at bamultam a folyot. Eddig sosem csinaltam ilyet. Es ahogy ott alltam, belemnyilalt a gondolat, hogy el kell szamolnom az eletemmel, meghozza siirgdsen. Tudom, hogy hiilyen hangzik, de igy volt. Egy ideig neman iiltek egymas mellett. Vera igyekezett feldolgozni a hallottakat, es racionalis magyarazatot talalni ferje viselkedesere. Gabor pedig nem akart tobbet mondani, mar ezt is megbanta.- Ugyan, dragam! Kimeriilt vagy, ennyi az egesz.- Nem tudom. Lehet.- Meg hogy elszamolni az eleteddel! Ne viccelj mar! Hol van az meg! - legyintett Vera nevetve. - Otvenhet evesen? Egeszsegesen? Egy szeretd csaladban? Sikeres tanarkent? Mondd, mi okod lenne erre? Berkesi Gabor a padlot nezte. Az elmult nehany nap tortenesei kavarogtak benne. Es Vera szavai. Egyre inkabb ugy erezte, hinnie kell neki. Ki kell szabadulnia ebbol a tebolybol.- Azt hiszem, igazad van - bokte ki vegiil, es Vera keze utan nyult.
