Irodalmi Szemle, 2018

2018/4 - SZLOVMAGY - Forgács Péter: Itt az idő (próza) / SZLOVMAGY

- Csengettek!

- szolt ki Vera a konyhabol.- Hallom,

hallom. Megyek mar.

Gabor a bejarati ajtdhoz sietett, kinyitotta, majd betessekelte Tamasekat a lakasba.- De

csinos vagy ma is, Norikam! - bokolt a lany fele. Tamas baratnoje egy divattervezd cegnel dolgozott, igy altalaban a sajat maga altal tervezett ruhakban jart. Gabor meg sosem latta a szokeseget lezseren vagy sportosan oltdzve. Kifogastalan smink, mend frizura, kimert mosoly es minimalis kommunikacio, elovigyazatossagbol. Gabor jol ismerte a fiat, tudta, hogy ez az eszaki hideg stilus nem igazan jon be neki, hiaba is altatja magat azzal, hogy megtalalta az igazit. Csak hat, harmincegy evesen az ember nem olyan konnyen ismeri ezt be onmaganak.

Vera jott elejiik olasz, prosciuttos-parmezanos-olivas kotenyeben, kezet egy konyharuhaba torblgetve.- Csakhogy

megjottetek! Nemsokara kesz az ebed.

Vera kitett magaert. Az bkoruszalyleves es a veloscsont Berkesieknel regi csaladi hagyomanynak szamitott. Vera a veldt termeszetesen piritossal talalta, a fott hus melle pedig, ami szinte leomlott a csontrol, torma dukalt. Tamas imadta a „mama foztjet”, levetette sportzakojat, felturte az inge ujjat, ugy esett neki az