Irodalmi Szemle, 2018
2018/4 - SZLOVMAGY - Tőzsér Árpád: Héphaisztosz háza (vers) / SZLOVMAGY
2. Ha nehany lepest hatralunk idoben s terben, meg akkor is a Ciganyoldalon vagyunk: itt lakott regen a falu sajat es sajatos Tamas batyoja, aki a kunyhojaban nemcsak „predikalt”, hanem egy „borbelyuzletet” is uzemeltetett. 1939-et trunk, Tamas ba erdelyi menekult, felig roman vagy talan egeszen az, hozza jar a falu apraja-nagyja nyiratkozni, s mi, gyerekek, vallunkon a ketes tisztasaguk ellenere is angyalszarnyakkent verdeso toriilkozokkel, honnan tudhatnank, hogy Tamas batya kunyhoja a falu modernizalddasanak immar egy finomultabb foka: regebben itt, e faluban az emberek a nyiratkozasban is „dnellatdk” voltak: a szomszedok, rokonok egymast nyfrtak. Az iparosodas korabbi fokanak jeleit viszont hiaba keressuk a foton, a komodok, tetoszerkezetek, nadragok nem fotogenikusak, az asztalosok, acsok, szabok munkajara a fenyek s arnyak kozott motozo lencse kenyebol nem tudunk viszszakdvetkeztetni, pedig az en oseim tobbnyire pont ilyen derek mesteremberek voltak, mondhatnam: ok iparositottak a falut. De a folyamat nem veliik kezdodott, hanem egy kovaccsal, aki a falu o-koraban elt, s a mondaink, meseink, mondokaink DNS-ei az osmitoszokhoz kapcsoljak: o is santitott, Hephaisztosz sem kiilonbul. Akkor keriilt a faluba, mikor a telepules lakoi az idot meg a nap es csillagok mutatdival mertek, s mivel juhaszok, favagok, szenegetok voltak, kovacsra nem volt sziikseguk. Az ifju Hephaisztoszt tulajdonkeppen be sem fogadtak: a fenykepen a „kovacs haza” (ma is igy hivjak), jol latszik, a Macskas-patak eszaki derekszogkanyaran, azaz az egykori falu hataran tul van. A munka nelkuli kovacs mit tehetett: fiatal s bicegese ellenere is jo kedelyu ember leven, egyiitt szorakozott, mulatott a falu tobbi fiataljaval, s azok lassan odaszoktak a „kovacs hazahoz”, s foleg vasarnap delutanonkent a „ kovacs hazahoz menni” a falu fiataljai szamara setat, jatekot, tancot, notazast, nehaazonban fektelen, csaknem dioniiszoszi vihancolast is jelentett.
