Irodalmi Szemle, 2018
2018/3 - TRANSLOVAK - Kele Fodor Ákos: A szív vége (cigány újmese)
- Jaj, szerelmes megmentdm, esteledik, jon mar haza a Balafurkato - mondta a lany s nekem ki kell fesiilnom mind a huszonnegy hajat! Rejtozz el. Mikor eldszor intek neked, add a kezembe a fesut. Mikor masodszor intek, add ide a kendot, olelj at, es vagd el a lancaimat. Ahogy ezt kimondta, berontott a pincebe a Balafurkato.- Beallt az ejszaka. Fesiilj meg! - s azzal hatat forditott neki a banya. A leany meg csendben fesulni kezdte. Intett a fiunak. Az elojott, s kezebe adta sajat fesujet, s a banya fesuje helyett azt tette a hajaba. De micsoda fesu volt az! Magatol jart. Masodszor is intett a kiralylany, a csaszarfi odaadta a keszkenot, s atolelte. A kiralylany fejiikre tette a keszkenojet, s mino csoda!, lathatatlanna valtak! A csaszarfi racsapott kardjaval a lancra. De az tul erds volt. Megdobbant melleben ekkor a kilenclabu kanca szive, odasujtott masodszor is, s akkor mar elszaggatta a lancot. Futasnak eredtek. Felhorkant a hangra a Vilag Boszorkanya:- Mi cseng, frajla! Megszolal erre a fesu:- Vashajadban elkopott az acelfesu, azt elezem!- No, jo. Ahogy futott a csaszarfi meg a kiralylany, az Orddgkigyo teteme mellett haladtak el. A hollok ekteleniil karogni kezdtek, es zorgettek a sarkanyallat csontjait.- Mi csdrog, frajla? - kerdezte a Balafurkato. Szol a fesu:- Fiad, a sarkanyallat elezi font fogait a vasfakkal.- No, jo. Az Alvilagi keresztuthoz erve, meglatta oket a felbecsapott Szepirkovo, s ektelen sivalkodasba kezdett.
