Irodalmi Szemle, 2018

2018/3 - TRANSLOVAK - Kele Fodor Ákos: A szív vége (cigány újmese)

eddig a napig a fold alol melengette az erdoket, annyira megharagudott a fak nemzetse­­gere, hogy nem futotte tobbe a fak gyokereit, igy azok mind beledermedtek gyokereikkel a foldbe. Ettol az idotol fogva a fak nem mozdulhatnak tobbe helyiikrdl. Hazarohantak a nagy zengesre a Masurdalok, es orommel lattak, hogy a kiraly ropo­­gosra stilt, s azon forron haromba szakitottak, s a zokogo kiralylany meg a frajlak szeme lattara mohdn felfaltak. Gyaszba huzatta a palota s a varos maradekat a kiralyne, fekete gyaszba. Hiriil vette ezt a szomszed csaszar fia. Elment hat a kiralynehoz, s igy szolt:- Jonapot, gyaszos kiralyasszony, azert jottem, hogy megmenekitsem leanyat a Ma­surdalok fogaitol.- Jo, hogy eljdttel hozzam - vagta ra a kiralyne -, mert a lanyom csak ugy menekulhet meg, ha nala van az 6 keszkenoje meg az o fesuje. Fogd ezeket, tedd a tarisnyadba, es ne vedd oket eld, mig a lanyom meg nem talalod. No, a csaszarfi eltette tarisnyajaba a fesut es a keszkenot, es elindult az erdon at a bar­­langos hegyhat fele. De oly nagy erdo volt ott, hogy csak a kozepeig ert, mikor maris raesteledett. Feljott az egre a Hold, s o nezte a csillagos eget. Nagyon fazott, gondolta, legallyaz egy fat, s tiizet rak maganak. Elohuzta ovebol a szekercejet, hogy a Hold-fenynel hasft maganak egy fabol, amikor egyszer csak halk sirast hallott az erddbol. Mintha egy nd sirna. A zokogas egyre kozelebbrol hallatszott, de csendes volt meg akkor is. Mar csak egy kohajitasra volt tole, mikor hirtelen nagy arnyek borult rea, mert valami eltakarta a Holdat! Hat, latja, hogy a fejevel a fak foie magasodo driasi fekete alak kozelit fele! „No, elebem jon a Masurdalo, most kell vele megkiizdeni!” De alig hogy felemelte szekercejet, ket fa koziil elelepett egy foldig ero haju, gydnyoru, nagy meztelen asszony. Keservesen, de csondesen sirt, es szoptatta a fakat. Amint meglatta a csaszarfit, megijedt, s fekete ha­­javal takarta el szemermet. Visszatette hiivelyebe kardjat a csaszarfi:- Ki vagy te, gydnyoru, nagy asszony, s miert sirsz?- En az Erdo Anyja vagyok, es azert busulok, mert a Tuz-kiraly nem melengeti tobbe gyermekeim gyokereit, kik ezert a foldbe dermedtek. Ezota a Szel-kiraly az ur az erdok­­ben, s orokke hideg van, en is nagyon fazok, mejjem is atfagyott, csak apado, hideg te­­jem adhatom gyermekeimnek. Nem tudnak mar hozzam jonni, nekem kell ejjeli idoben

Next

/
Thumbnails
Contents