Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Szendi Nóra: Könyvtár (próza)
SZENDI NORA KONYVTAR Elnezest, uram, csak olvasojeggyel engedhetem be. Ugyetleni.il visszahajtogatta magat a forgo szar alatt, aminek sose tudta a nevet, es ami alatt, tekintve, hogy nem mozdult a taszigalasra, kenytelen volt atbujni. Azt hitte, ide ingyenes a bejutas, es csak akkor kell fizetni, ha hazavisz valamit. Meghallgatta a biztonsagi or vagy lehet, hogy inkabb konyvtaros (itt valoszinuleg meg a takaritok is konyvtarosok voltak) rovid tajekoztatojat. Ideje az volt. Felig-meddig igaza is lett. Valtott egy napijegyet, es bemehetett ingyen. Ugy kepzelte, szuk, plafonig nyuld kdnyvfolyosok lesznek, meg valami dohos ahitat, papaszemes, gorbe hatu emberek, letrak. Mint a Hetedik lakatban, mikor a nyomozd ilyen molyragta lexikonokban, vagy mi ez, ilyen kodexekben talan, keresi azt a reg kipusztult vampirfajt, amelyikre nem hat a fokhagyma meg a kereszt. Ehhez kepest ez a hodaly akkora volt, mint egy plaza, iivegkupola, lift, minden. Azt se tudta, merre menjen. Felboklaszott egy emeletet, ne lassa az a konyvtaros dr a szerencsetlenkedeset. Odament az egyik kozepkoru, garbos, festett es lenott haju, szemiiveges kdnyvtarosnohoz, es mondta az aluljarot. Azt a konkretat, hogy arrol szeretne valami konyvet. Megis mire kivancsi, kerdezte a konyvtarosno. Megismetelte, hogy az aluljardra. Ertem, mondta a konyvtarosno, de megis milyen szempontbol erdekli, epiteszeti, varostorteneti, kozlekedesi? Mindegy, mondta. Minden szempontbol. Meg soha nem jutott eszebe barmifele szempont az aluljardval kapcsolatban. A kozeptajt allo kooszlop huvossege, ahogy nekidonti a hatat. Neha vigyazni kellett, mert ragogumit ragasztottak oda, ahova szeretett allni. Csovesterritoriumok es -mozgasmintazatok. Kozteriiletisfajtak. A pinaszobor homerseklete a nap es az ev kiilonbozo szakaiban. Partipusok, akik az aluljardban talalkoznak. Neha kovette oket egy darabon, maga sem tudta, miert. A szendvicsember es a reszeg LEHETOSEGEK, DIGITALIS FOTO, 2009
