Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Szászi Zoltán: Mese egy városról (próza)
csinalt? Hogy rendezgette az iratait? Az emlekiratait irta? Kerem szepen, hat kicsoda maga, allomasfonok elvtars ur? Maga nem miniszter, aki fontos ember lenne. Emlekiratokat irt volna? Azt is! Titokban. Mariska is akkor volt szolgalati idoben. Az a bolondos ido! Az az egybeeses. Meg az a flugos es mihaszna es kisse lokepu Kalman, a mindenhonnan elkiildott valtokezeld, aki bele volt habarodva Mariskaba. Teljes ket hete, az athelyezese ota. Mert mindig athelyeztek Kalmant. Balhes egy manusz volt. Ontudatos dolgozo, de ha akart, se tudott rendesen melozni! Ez a Kalman tudta, hogy valami zajlik az emeleten. Mar az athelyezese elso percetol szerelmes volt a malhazo lanyba. Amikor rajott, hiaba palyazik ra a pofazmanya miatt, hat ugy velte, ennek oka nem az o arcformaja, hanem kizarolagosan csakis az allomasfdnok, akihez gyakran latta felsetalni a lanyt. Bosszut forralt hat. Az egyik ejszakai tolatasnal direkt hagyott egy valtofelvagast. Ket vagon ment ripityara masnap reggel. Tele szines televiziokkal. Ket ev bbrton jar az ilyesmiert. Ez volt az allomas nyugalmanak veget jelzo, az elso, ugynevezett sulyosabbnak mondhato baleset. Ezen az allomason korabban 48 evig nem tortent semmi. Az utolso esemeny 1944 decemberere volt teheto. Az mar komolyabb baleset volt. Egymasba futott ket vonat. Felszaz halott eredmennyel, ami ma egy tomegsir a temetoben. Hadiallapotokvoltak. Az mas! Valtozo idok vannak, kerem. Mindig ezt mondta az allomasfonok elvtars ur! Meg ezt is, hogy nem ugy van az, mint volt regen, nem az a nap van az egen, mert amikor meg Ronald Reagan, masnap van mar fent az egen, az anyjuk szemit, minek ittak mar megint, kartarsak, ki fogja igy kipakolni a vagonokat? Szoval a Nap. Ez a mostani az ezer helyen lyukas ozonpajzson at egeti a szemet. Ez lett a veszte a fdnoknek is. Napszemiiveg nelkiil sehova nem lett volna szabad mennie. Fel kellett volna tenni, akkor is, kedves allomasfonok ur! Mar akkor jelek. Komoly jelek. Utolso szolgalati napon nem szabad felnezni az egbe, regi vasutas babona. Aztan meg nem szabad ranezni a malhazoban a Mariskara. Aki eppen ledntdtte magat viragbntozes kozben. Az a latvany, ahogy ratapadt a vekony kis feher szolgalati ingecske azokra a Nohab mozdonyokra emlekezteto halmokra! Nem kellett volna kinezni, draga fonok ur, aztan megszediilni a kerek formaktol es kizuhanni az emeleti fdnoki iroda erkelyerol. Pont a tolato mozdony ele. Ilyet, kerem? Na de ilyet! Nem szabad am, fonok ur! A kivald dolgozdk tablaja reg megszunt. Csuda! Hat ugye? Szep temetese volt, mozdonykiirtok tiz percig, meg a vasutas fuvoszenekar. Mariska meg nem is ment el a szertartasra. Masnap kilepett a vasuttol. Elveszett a szemek elol. Mas varos, mas elet, mas nev is talan. Uj szerelmek, uj tragediak. Csak a Nap! Az valtozott meg egetobbe azota. Emlekszik meg erre valaki? Akkoriban ez a dal volt divatban, talan a Bebi emlekezne ra vegig. Hogy is van:
