Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Tolcsvai Nagy Gábor: Testben létezés, átlényegülés, kinyilatkoztatás. Beszédmód a Márk-változatban (tanulmány) / ESTERHÁZY
iiresen maradt az Eg? Harmincharom evre otthagyott mindent? Az Eget is belepte a por, es a sarkokban pdkhalo? Ahogy ido nines a Mennyek Orszagaban, akkepp ter sines. Akkor pok sines. Az jo, mert volna az az dsszevisszasag, hogy ki a nagyobb ur, a pok vagy az Isten. Keresztespok, vihogok. Vihogni igen, beszelni nem. A mennyben semmi sines, csak boldogsag. A szomoru, boldog Isten, 6 is.” A szemantikailag rendkiviil telitett szovegreszletbol egyetlen szempontot kiemelve, kozvetleniil tapasztalhato anyagisag uralja a fenti beszedreszt, es csak attetelesen dereng at a tisztasag, valamint az ember halando volta: porbol vetettunk es porra lesziink. A masik reszlet egy tragikomikus pillanat a kitelepitett csalad sziiloparosa kozott: az apa szamon keri az anyat a szerinte fbloslegesen elhozott Eurdpa-terkep miatt, hiszen a teljes kifosztottsag es szamuzottseg helyzeteben nines sziikseg terkepre, ami raadasul helyet vehetett el a keves megtarthato dolog kozott (34. oldal): „Mi a francnak, azt mondja meg, mi a francnak ide egy Eurdpa-terkep? Mar iivolt: Mi az uristennek?! Ropiilni, szivem, rbpulni. Ugy mondja, mintha szerelmes volna. A barna a hegy. Magyarorszagon is van barna, nem sotetbarna, de megis. A hegy csucsan se vagyok kozelebb az Istenhez. Ha mindeniitt ott van. Azt azert nem hiszem, hogy a budiban is. Sok ilyen peldat lehet mondani. Mert ha ott van a szivemben, mert ne lenne a beleimben? De ilyet nem mondunk.” A vegletekig kiszolgaltatott csalad helyzetenek epizodikus, anekdotikus elbeszelese (az anya ironizalo es onironizalb poenjaval) tarsitasi kiindulopontja a terkep terabrazolasanak felidezesehez. Itt a terkepen jelzett magassag atmenet nelkiil fizikai magassagba valt at, onnan a menny absztrakt, magasan levo terebe. A tarsitas abeszelo gyermek szubjektivizacios eljarasaval tortenik meg: sajat testenek foldfelszini nezopontjabbl mutatkozik meg a hegy magassaga, es onnan egyszerre az eg kozvetlensege (a hegycsucsrdl „kdzelebb” van) es a menny abszolut, elerhetetlen es kozvetleniil nem tapasztalhato magassaga. Ez a perspektivaltsag, a terbeli referenciakeret11 megkonstrualtsaga latszolag nem kap reflexiot, am valojaban az egymast kb veto egyszerii, a sajat testisegre visszafbkuszalo rovid mondatokban a testben letezesnek es a nem testi, transzeendens tapasztalasnak az atmenet nelkiili bsszekapcsolodasa meg egyszer megmutatkozik. A testisegnek, a testben letezesnek es a sajat test terbeli elhelyezkedesenek kozvetlen erzekelese, tudata ebben a beszedmodban Istent is targyiasitja, paradox modon: Isten a fizikai terben van, mindeniitt, de rogton visszakerdezve: nem mindeniitt. A metaforikusnak a tapasztalati testire valo visszaveze-1 1 Bernd Heine, Cognitive Foundations of Grammar, Oxford, Oxford University Press, 1997.
