Irodalmi Szemle, 2018
2018/2 - ESTERHÁZY - Bakos Gyöngyi: Átszállási lehetőségek (próza)
BAKOS GYONGYI ATSZALLASI LEHETOSEGEK Ilonaval a Denfert-Rochereau megallonal talalkozunk fel tizenkettokor. Sarga kalapban leszek, mondja a telefonban, pontosan ott fbgom varni magat, amikor majd kijon a metrobol. Nem is metro, hanem RER. Azzal jon, igaz?, kerdezi. Igen, felelem bizonytalanul, nem tudom, mivel fogok majd menni. Mindenestre felirom, hogy RER, utana harom felkialtojel. Azzal a legegyszerubb, mondja, egyenesen a repterrol. Konnyu megjegyezni, Luxembourg, utana Port Royal, utana Denfert. A Luxembourg kert gyonyoru ebben az evszakban. Szoval utana kettovel. A La rue Daguerre fele kell kijonni. Amikor leszall a metrorol, balra induljon el. Na, ott fogom varni magat a metrokijaratnal. Jegyzetelek, nem tudom, hogy kell leirni, hogy Denfert-Rochereau. Azt from, Denfer Ross, Lux + 2, RER!!! Honnan is jon, kerdezi. Leedsbol, mondom. Linzbol? Eltem ott harom evig. Nem Linz, Leeds, Anglia. Fel tizenketto lesz negy perc mulva. Mindjart leszallok a RER-rol, vegiil tenyleg azzal jottem, a repterrol egyenesen idehoz. Balra megyek, majd jobbra, mozgolepcso, fel a La rue Daguerre iranyaba. Kezemben fogom a cetlit, amire jegyzeteltem. Ott all Ilona, sarga kalapban, engem var. Nem ilyennek kepzeltem. Mosolyog. Kerdezget, hogy konnyen idetalaltam-e, milyen volt az ut, ilyenkor szokasos frazisok. A ruzsa, talan malyva, olyan arnyalat, amit legalabb negyven eve nem gyartanak. Kicsit tulszalad a szaja konturjain. A kalapjat fogja, nem is fuj a szel, mosolyog. Van benne valami kimertseg. Husos ujjain fesziil a csipkekesztyu. Miert visel kesztyut, 32 fok van. Ez a Denfert-Rochereau, mondja. Most mar tudom, hogy kell leirni. Mutatok maganak meg valamit, jdjjdn. Atmegyiink a zebran, gyorsan mozog, aprokat lep, a teste egy gomb. Egyszer csak megall, most forduljunk meg, mondja. Felmutat. Ott a torony csucsa. Es valoban ott van az Eiffel-torony csucsa. Latom Ilonan, hogy biiszke. Negyven eve elek itt, de nem tudom megszokni oket, mondja. Utalom a franciakat. Nem ehes, kerdezi. Rengeteg jo etterem van az utcaban. Van a kozelben egy piac, oda nezzen be, egesz jo sonkaik vannak ezeknek, es a sajtjaik sem rosszak. De ki az az Andrea, es miert hivtad fel, kerdezem. Senki, feleli. Ha senki, akkor miert hivtad fel, kerdezem. Csak egy volt baratnom, feleli. Ezert irtad neki, hogy szereted, mert a volt baratnod, kerdezem. Igen, nagyon maganyos. De miert hazudtal, hogy az apadat kell hivnod? Mert tudtam, hogy rosszul reagaltal volna, feleli. Szerinted erre hogyan lehet
