Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Mellár Dávid: A térbevetettség érzete. Závada Péter Roncs szélárnyékban című kötetéről (kritika)

az ember becsukja a szemet, felepithet magaban sajat logikaja menten egy belso tajat, egy egyedi vilagot.” Am ezek az elgondolt, belso vilagok soha nem hatarolodnak el zart rendszerkent a kiilvilagtol, hanem ravetiilnek arra. A bent mindig dszszefugg a kinttel, sot ezen a megalkotott, szubjektiv vilagon keresztiil ertelmezziik magat a minket kdriilvevo vilagot is, ezert akettot kiilonvalasztani szinte lehetetlen. Ennek a belso vilagteremtesnek koszonhetoen latjuk olyannak a vilagot amilyen. Ezert mas mindenkie. Zavadae peldaul olyan, ami mindig rakerdez a nyelvre, mert erzi, hogy szavakkal ezek a vilagok elerhetetlenek, a roluk valo beszed csak sejtet, mint „az alkonyati derenges, / vagy amit annak neveznek” (58)

(Pecs, Jelenkor, 2017)