Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Czucz Enikő: "Egyszemélyes haláltánc". Kali Ágnes Ópia című kötetéről (kritika)

erzekeltetett fajdalom szamolja fel: „Nagymamam mehebol kiszakad az ozon-reteg, I Az elfolyo tejut beteriti a foldet. // (...) Nagymamam csak halott nyelveken beszel, I hiaba tarcsazza a segelyhivdt, I a vonal tuloldalan reccsenes, utana csend.” A versekkel szorosan dsszefuggo, megrazo alomleirasok es gondolatfoszlanyok is ezt a tapasztalatot kozvetitik: az iildozott, veszelyeztetett, halott vagy vallasi szoveggel jelolt noi test jelenik meg, amelynek anya altali megtisztitasa a temetesre valo felkesziiles ritusainak asszociacioit kelti (Kover). A noi szerepek tragikuma tarul fel egy olyan szovegvilagban, ahol nines megerkezes, csak ut, nines feloldozas, csak buntudat, a test roncsolddik, amegvaltas lehetosege pedig mar csirajaban holt, hiszen az anya teste vagy eleve termeketlen, vagy azza valo fold: nem sziilethet meg a gyermek (Fenytores), vagy keresztre feszulve hal meg (Beszukul).

Az Opia az oszinte onreflexid konyve is, s bar az onmagara kommentarkent, masodszereplokent tekinto szubjektum (on)vadja es haragjanak szdlamai erdteljesebben hangzanak, a megertes es dnironikus tavolsagteremtes alig-alig tetten erheto foszlanyai is kivehetoek (pl. a Verszerzodes stilusa vagy a Soulbitchet. zaro „viszlat.”). A Nekemet takaritas-motivuma kesobb a Ne erj hozzamban teljesedik ki: a decluttering, a rendrakas csakugy, mint a szubjektum altal konstrualt, valtozekony apakep revizioja a belso terekben zajlik, a befogado pedig ezt a folyamatot szemleli a kulcslyukon keresztul, es - a kotet elen szereplo John Koenig-mottora rimelve - nem tudja eldonteni, hogy ki- vagy befele nez.

(FISZ, Budapest, 2018)