Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - John Keats: Óda egy fülemüléhez (vers, Szili József fordítása)

JOHN KEATS

ODA EGY FULEMULEHEZ

(ODE TO A NIGHTINGALE)

A szivem faj es bagyadt zsibbadas kabit nyomasztva, akarha biirok levet innam, avagy valami mas makonynedut, Lethebe meriilok - nem mert irigylem boldogsagodat, sot oromodhoz jo sorod emel, hogy Teged, biikkon rebbeno driad, fent lombos ag fbgad, jol hallato, arnyak folotti hely, s tag torokkal zenged a nyar dalat.

O hadd kortyoljam, mint mely, foldbe vajt pincek korokon at huld borat;

Florat idez, zoldes videki tajt, tancot, provanszi dalt, nap sugarat. Kelyhet kinal, Del hevevel telit: szinen a muzsaforras habja hord rozsapirt, gyongyoz a poharszegely, s biborlo bor derit -iszom, ne lassam ezt a foldi hont, s veled tunjek el erdok rejteken.

Eltunni! elfeledni igy lehet, mit nem latsz fentrol a zold lomb alatt: epekedest, lazat, rettenetet, hoi beteg nyogdel, sziikol hallgatag, hoi reszket, sapad, dszul, aki ven, hoi ifja senyved, sorvad, sirba hull - csak belegondolni is gyotrelem, szemparasfto kin;

a szepseg szemefenye elborul, bantja uj, holnaptalan szerelem.