Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Szászi Zoltán: Énekverseny menádokkal, avagy Orpheusz viszontagságai. Az én kórtársaim (próza) / IRODALMI SZEMLE 60

a dalnokok, mert ilyen a verszagot erzo vadallat. Ha maganal szebbet s jobbat lat, fogcsikorgat, s vonyit. De folytatom, miert is erdekes ez. Orpheusz miatt! Ki isteni veru, az nem kerkedik semmi olyasmivel, mennyiszer s hany helyen pengette meg nemes szantalfabol faragott, arannyal es elektronnal kivert lirajat. Azt sem roja fel semmire, hany kotablara vesetett fel dalanak szovege. Mulekony foldi dijazasaival sem kerkedik hiun. Minek? Hisz mindez mulando! Orpheusz soha nem volt statisztikus, a dolgok szamolasat, szamon tartasat tehat rabizta a halando vilagra. Nem erdekeltek az effele hivsagok soha! Annyi helyen ene­­kelt szivbol es tisztan, szamit hat a mennyi? Neki? Aki a halottak birodalmanak kapuit megnyitotta enekevel! Netan szamitsa bele azt az egy esetet is, amikor veletleniil elkesett? Volt ilyen, mert pont igy esett, amikor Atlantisz elpusztult, bizonyos Krisztus profeta sziiletese elott masfelezer ewel. Minosz kiraly bukasa utan talan? Ki szamolja az idot? Nos, erre az esemenyre Orpheusz azert erkezett iddutazokent, mert meg akarta allitani lirajaval a mindent elpusztito tengerara­­datot. Am elkesett, igy Poszeidon kedves birodalma, mely a Gizai piramisoktol hatezer sztadionnyira fekiidt, Heraklesz oszlopaihoz kozel, Orpheusz erkezese­­kor mar elsiillyedt a sos habok ala. - Elmulik hat minden dicsoseg! Minek azt hajszolni! - gondolta Orpheusz a csapkodo habok lattan. Aztan azon tunodott, ha egesz vilagok kepesek ily gyorsan, par pillanat alatt elmulni, vajon az ember s annak velt vagy valos dicsosege, avagy annak rosszabb fajtai, mint peldaul az irigysegtol felingerelt ondicseret es dicsekedes, nos, akkor ezek a dolgok meddig erhetnek el iddben es terben? Ugy gondolta Orpheusz, picike pontok azok csak, bizony, csak legypiszoknyi pontok. Az akkorkanal is aprobbak, melyeket a go­­nosz zummdgdk ejtenek Zeusz vagy Hera ambroziaba martott ujjainak toveben, mikor az Oliimposzon trefalkozva egyiitt iddogalnak, az istenek vig koszoruja­­ban mulatva az idot, mely nekik vegtelenne szabatott. Tudta ezt Orpheusz, s azt is, hogy a legrosszabbak effele dicsekvok kozt a sajat korlatoltsaguktol felingerelt, dntdmjenezo dalnokok. Kikkel most dolga lesz ezen a folyamparti oppidumban

Next

/
Thumbnails
Contents