Irodalmi Szemle, 2018
2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Szalay Zoltán: Faustus kisöccse (részlet) / IRODALMI SZEMLE 60
ami nem az atlagember ideje. En kesz vagyok megfizetni erte, es tudom, mivel szoktak fizetni maganak. Kesz vagyok egeszseggel fizetni es szeretettel fizetni, kesz vagyok vallalni minden terhet, es szerintem maganak van mintaszerzodese, gondolom, csak eld kell huznia a fiokbol. Nem ertem, mirol hablatyol, mondta a kalapos ferfi tiirelmetleniil, mikozben odakintrol egyre nagyobb hangzavar szivargott be, mintha incidens lenne kirobbanoban, es mindketten egy kicsit arrafele is figyeltek, de a szlovakiai magyar fro mindent megtett, hogy lekosse a kalapos ferfit. Tudom en, hogy maga az, hiaba probalja leplezni, hiszen maga legyeskedett koriilottem, es ne akarja nekem bebeszelni, hogy mindez a veletlen muve, es a szlovakiai magyar fro elnyomta a cigijet, es felpattant, itt vagyok, felkinalom magamat maganak, a lelkemet kinalom maganak, hiszen ezert kornyekezett meg, ne tagadja, csak adjon bizonyossagot, hogy igen, megkdtjiik az uzletet, hogy tudhassam, megkapom a kitagitott idot, hogy kinyujtozkodhatok vegre egyszer, es ne kelljen meg otven evet ugyanebben a kutyaolban leelnem. Ekkor beesett valaki a lengdajtdn, es a szlovakiai magyar ird latta, ez az o magyarorszagi pajtasai kdziil valo, es a kalapos ferfi felallt, es osszekapkodta a dohanyat, es nem nezett ra, egy pillanatra megtorpant, egyre nagyobb kiabalas hallatszott a nagyterembdl, es a kalapos ferfi azt morogta, tunjon innen inkabb maga is, es kirohant, a nagyterembe, a szlovakiai magyar ird pedig kovette, de akkora volt a kavarodas, hogy nem latta, hova tiint. Egyszer csak Bertalan ragadta meg a karjat, verzett az orra, kaphatott mar egy pofont, es kirangatta ot a vendeglobol, rohantak at a fenyekkel elarasztott Reeperbahnon, minden iranybol dolt felejiik a hdzonges, a bdmbdles, es meg sem alltak az elso gyorsvasuti megalloig, es bealltak az arctalan, nema emberek koze, es a fejiiket a kabatjuk gallerjaba rejtettek, de igy is dideregtek a kerlelhetetlen decemberi ejszakaban. Az utolso hamburgi napjukon az eddiginel is suriibb kodszitalasra ebredtek. Bertalan mar kilenckor talpon volt, friss volt es fiirge, a szlovakiai magyar ird azonban alig reagalt a nogatasara. Muzeumlatogatas volt a program, es este a varosvezetes fogadta a tisztelt irovendegeket. A szlovakiai magyar ird faradtsagra panaszkodott, biztosan az idojaras, mondta, es hagyta Bertalant, induljon el egyediil muzeumozni. A szlovakiai magyar ird bevagodott a karosszekbe a szobaban, es nezte a kodszitalast a varos felett, a tavolban a kikotdi daruk karjait, a hajoantennakat es -arbocokat. Amikor Bertalan visszatert, meg
