Irodalmi Szemle, 2018

2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Szalay Zoltán: Faustus kisöccse (részlet) / IRODALMI SZEMLE 60

banda volt, es egyiitt vihogtak tovabb, amlg be nem futottak egy nagyobb kocsmaba, ma­­gas mennyezete volt, amelyrol kristalyiiveges, barokkos csillarok logtak, az asztalok kd­­zott pedig vaskos rezlabakon allo lampak ontottak a voros fenyt, amely irritalta a szemet, es mindenkirol dolt odabent a viz, es csupa rossz arcu alak az asztaloknal, mogorvak es elgyotortek, korulottuk pilletestu, hosszu ujju, hosszu kdrmu szoke pincerlanyok es -fiuk szokdelltek, a nyakukon es a karjukon tetovalasok kusza indai, az arcukon renyhe kbzony. A szlovakiai magyar iro es Bertalan az uj tarsasagukkal szabad asztal utan kutatott, ami­­kor a szlovakiai magyar iro meglatta a kalapos ferfit, amint vegigvonul a termen. Az asz­taloknal a ferfiak elhallgattak, amikor mellejuk ert, volt, aki oda is biccentett neki, a pult­­nal iilo lanyok felpattantak, es fegyelmezett mosolyt eroltettek az arcukra, es mindenki egy kicsit visszavett a hdborgesbdl. Ez az alak, suttogta a szlovakiai magyar iro Bertalan fele, en ezt az alakot, de nem tudta befejezni, a magyarorszagi ferfiak szinten a kalapos ferfit meregettek, es azt vihogtak, dt inkabb hagyjuk beken. A szlovakiai magyar iro pedig az egyik pillanatban, amikor a legjobban elhalkult a terem, meghallotta, hogy a kalapos ferfi oroszul kbszonti az egyik fiatal pincerlanyt, majd egy lengoajton keresztiil eltunik a terem tulso vegeben. A hangerd ismet fokozodott, a magyarorszagi tarsasag lecsapott egy asztalra, a szlovakiai magyar fro pedig hirtelen kitort kozuliik es villamgyors leptekkel elindult hatrafele, berontott a lengoajton, es ott talalta a kalapos ferfit egy karosszekben, egy oriasi asztal mellett, cigarettat sodorva. A szlovakiai magyar iro megtorpant. A kalapos ferfi felnezett ra, ekkor mutatta elo­­szor feleje az arcat. Egyszerre volt sotet es fenyes, mintha egyszerre borulna ra nappal es ejszaka. A szlovakiai magyar fro zavartan megszdlitotta oroszul. A kalapos ferfi mer­gesen pillantott ra, de nem hagyta abba a cigisodrast. Mit akar tolem, kerdezte rekedtes hangon. A szlovakiai magyar iro dadogott es hadonaszott, nem eldszor talalkozunk, mar a kiallftason is, emlekszik, a nagy grafikak. A kalapos ferfi gyanakvon meredt ra. Bolin­­tott. Igen, emlekszem magara. Jarok kiallitasokra, tette hozza, na es. A szlovakiai magyar iro nyelt egyet, es hatarozottabbra valtott. En most jottem ra, ki maga. Na es ki vagyok, kerdezte komoran a masik. Beszelni szeretnek magaval, mondta a szlovakiai magyar iro. Meg kell hallgatnia. Talan soha tobbe nem lesz ilyen lehetosegem. Talan soha tobbe nem talalkozhatok magaval. Miert, honnan valo, kerdezte a kalapos ferfi meg mindig mo­­gorvan. Csehszlovakiabol, felelte a szlovakiai magyar iro. Most jutottam ki eloszor, es ki

Next

/
Thumbnails
Contents