Irodalmi Szemle, 2018
2018/12 - IRODALMI SZEMLE 60 - Szalay Zoltán: Faustus kisöccse (részlet) / IRODALMI SZEMLE 60
a kezet, a sotet boret a kezfejen, ahogy koriilmenyes mozdulatokkal cigarettat huzott eld egy vekonyka dobozbol. Ragyujtott, es tiirelmesen pofekelni kezdett, mikozben Bertalan megtalalta a csengot, es cseperegni kezdett az eso. Raimond Mahlernek hivtak azt az illetot, akit keresniiik kellett, de nem talaltak meg, egy negyvenes, vords haju titkarno mosolyogva elnezesiiket kerte, es taxit hlvott nekik, amelyik elviszi oket a szallodajukba. Este hatra kellett megjelenniiik abban a belvarosi epiiletben, ahol a felolvasast tartottak. Zuhogo esoben ertek a szallodaba, de Hamburg meg igy is sokkal derusebb volt, mint minden, amit a szlovakiai magyar iro eddig latott. Parkokon es ujabb parkokon hajtottak keresztiil, a szalloda maga is egy park toszomszedsagaban fekiidt, es a szobajuk ablakabol lathattak egy darabkat a kikdtdbol. Mar fel hatra megerkeztek az epiilethez, ahova iranyitottak oket, itt kellett felolvasniuk, masokkal egyetemben, a vegen pedig iinnepelyes fogadas. Egy harsakkal szegelyezett alien allt az epiilet, komor, klasszicista homlokzattal, egy tagas udvarra vezetett a kapuja, ahonnan tobb ujabb kapu nyilt, a szlovakiai magyar iro es Bertalan eloszor egy kdrfolyoson kotdtt ki, semmifele feliratokkal nem talalkoztak, majd az egyik ajton talalomra benyitva egy hosszu-hosszu kiallitas vette kezdetet, nagymeretu grafikak fiiggtek a falakon, vegeerhetetlen hosszusagban egymasba nyilo termekben, fekete-feher grafikak, eligazitas nelkiil, mindegyiken ugyanazok a figurak, ket palcikaember, mindig mas es mas, de alig eltero pozokban. Nem szoltak egymashoz, kovettek ezt az erthetetlen logikaju tarlatot, kellett hogy legyen elobb-utobb valamifele utmutatas. Percek multan talalkoztak latogatokkal is, de egyikiik sem nezett felejiik, nem neztek viszont a kiallitott grafikakat sem, csak maguk ele bamulva vonultak keresztiil a termeken, ahogy vegiil mar ok is tettek, gyorsabb iramra kapcsolva. Az utolso termekben egyre tobben lettek, egyre tobb ajton keresztiil erkeztek a latogatok kiilonbozd iranyokbol, es koztiik volt a kalapos ferfi is, es a szlovakiai magyar iro majdnem odaszolt Bertalannak, hogy ez o, de aztan visszafogta magat. A tarlatnak valahol hirtelen vege szakadt, de tovabbi tarlatokat talaltak meg az epiilet tobbi emeleten, amelyeken vegigrohantak, mig valahol hatul nem kotottek ki, egy sziik lepcsosor lefele vezetett, feherre meszelt falak kdzott, egy nagy, dohos levegojii terembe, ahol pincerek alltak, pezsgospoharakkal, es tobb asztal, amelyeket jobban es kevesbe jol dltdzdtt, diskuralo ferfiak es nok vettek korul. A szlovakiai magyar iro arra eszmelt, hogy ott iil Bertalannal az egyik asztalnal, pezsgot iszik, es
