Irodalmi Szemle, 2018

2018/1 - SZABÓ LŐRINC II. - R. Nagy Krisztián: Csak a képzeletem; Forródrót; Cím nélkül (próza)

elol menekiilt volna. Sprinteltem a lany utan, amint cirka tizendt perc utan vegre levegohoz jutottam.

Utolertem Margarethet. Ugy meg voltam ijedve, mint meg soha. Kerdeztem tdle, mi a franc rosszat mondtam? Elmondta, hogy ram sem bir nezni. Kicsit felhuztam magam. Nem voltam epp az a szivddglesztd alkat, de a tekinteteket se taszitottam azert. Nem ez volt a baja. Miota randiztunk, folyamatosan velem almodott, mondta. Ez eddig jo, nem? Csakhogy 6 nem velem almodott, hanem a majdani velem. Avagy hajdani velem. Nem tudom, emlitettem-e mar, hogy a vilag nagyobb hanyada ekkor egyetlen fenykeprol ismert engem: a csontvazomrol keszult keprol. Hus, bdr, szervek, szemelyiseg, nem mellekelve. Sikolyba csuszott allkapocs, szettrancsirozott bordak. Megtekintheto a Metropolitan Muzeumban, New Yorkban, reggel nyolc es este hat kozott. Diakoknak es nyugdljasoknak kedvezmeny.

A lany egy 800 eves hullaval randevuzott. Valakivel, aki 10 even belul meghal. En pedig komoly kapcsolatrol hablatyoltam neki. Mekkora barom vagyok...! Mi az istent vartam en el tdle?! Hogy szeressen belem, aztan jbjjon hozzam felesegiil, majd egyszer csak felvesz a fekete auto, es azt mondom, pa szivem?

KI VONULAS

Akkor fogtam fel, hogy mi vagyok. Idoutazo egy nagy biidos faszt. Egy hulla. Azert vagyok hires, mert egy jaro, beszelo hulla vagyok. Eljen a vilag elso elo-halottja! Hivjanak meg talkshow-kba es radiokba. Hogy erez efelol monsieur Blaise? Lassuk csak, harmincket evesen meghalok, de hateves korom ota stabil munkam van a kormanynal... Szerencsere soha senki nem mondta, hogy az lehetek, ami csak lenni akarok, hogy beteljesithetem a vagyaimat, hogy megvalaszthatom a sajat utamat, hogy szabadon hibazhatok es tanulhatok ezekbol a hibakbol, ugyhogy nines igazan koncepciom minderrol, csak annyi, mint az atlagembernek arrol, milyen lehet sarkanyon lovagolni, egy fantasy film alapjan. Persze, tudom, mit jelentenek ezek a dolgok, intellektualis sikon, de nem hiszek benniik. Es, hogy teljes legyen a kep, gyakorlatilag nem rendelkezem semmilyen szintu empatiaval, mert soha eletemben nem kellett senki helyebe belegondolnom magam, mivel en voltam az univerzum legkiilonlegesebbje. De onnek ugye van ez a dolga, mi is volt a szo...? Empatia, igen. Jatsszunk empatiasat, tisztelt musorvezeto ember: Probalja elkepzelni, probalja atelni, amit tolem var el a vilag, hogy ateljek! Meg fogok halni, bassza meg, meghalok! Egy rohadt gerenda kipreseli belolem a szuszt