Irodalmi Szemle, 2018

2018/11 - Csabai Máté: Négykezes (próza)

persze lecsapott a felvetelekre, es harom het utan piacra is dobta az otodik kozds lemeziinket, amelyen valdjaban csak en jatszom. Debussy-negykezesekkel folytattam. Liszt. Ravel. Most Fauret tanulom, a Dolly­­szvitet. Ez az eletem. Reggelente atmegyek a sarki boltba, es az ujjammal mutatva kivalasztom, mit kerek. A netbank nyelvet angolra allitom, ugy fizetem be a csek­­kjeimet, es nagy borravaldkat adok az etelfutaroknak, hogy ne haragudjanak, ami­­ert nem beszelgetek veliik. Nem tudok csehiil, egyre kevesebbet olvasok, es lassan megtanulok szavak nelkiil gondolkodni. Epp ezert most aggodom, ha elbeszele­­sem pontatlan. Nem erdekes ez a kezirat, es nem tudom, miert kezdtem hozza. Hajnalban szoktam irni, amikor meg az allott levego telitettsege nyomja a szobat. Neha az iro­­asztaltol visszafekszem az agyba, a paplant szagolom, a fekhely illatat. A testemet. Kopogast hallok az aj to felol, es felek felallni. Tegnap a szomszedasszony rontott be tapintatlanul, pedig csak medvehagymabol szeretett volna adni, ami a kertjeben termett. Nem tudtam eleg gyorsan becsukni a studio ajtajat, mert az asszony mar az eloszobaban allt, es gyanakodva lesett be a helyisegbe. Persze beszelni nem tud­­tunk, ezert csak bolintott, es atnyujtotta a hagymat. „Dhekuji” - mondtam. Sok­­szor rettegek a betordktol, meg attol, hogy hire megy, ebben a hazban egy vedte­­len, viszonylag gyonge nd lakik egyediil. Tobbszdri kopogtatas utan lepteket hallok mdgottem, Lili lepteit. A kezeben a legujabb „kdzds” lemeziinket tartja, es kiabalva kerdezi, hogy megis hogy csinaltam ezt? Aztan igyekszik higgadtabban beszelni, es elmondja, hogy akkor zongorazott utoljara, amikor nekem jatszott, a muveszlak tetotereben, azota nem nyult a hangszerhez, es nem is fog. „Veszelyes, veszelyes” - kiabalja, es percekig oszinten nem ertem, mire gondol. Azt is hozzateszi, hogy tudja, hogy a muveszlak volt az a hely, ahol sokszor ugy ereztiik, hogy egy-egy zene legmelyere nyultunk, amikor addig jatszottuk oket, mig a hangok egeszen massa alakultak, aztan minden melyen nem is maradt mas hang, csak a csond.- A csbndhoz tartom magam, nem jatszom - mondja Lili - Mi eljutottunk a vegere.

Next

/
Thumbnails
Contents